„Ismeretlen eredetű sugárzó anyag Európa fölött – ezek hívószavak a kattintásból, olvasóból és nézőből élő sajtónak. A sajtó, az már csak olyan, hogy ilyenkor vígan pöfögi magából az ismeretlen eredetű sugárzást (mert azt a kommunikáció szakokon nagyjából a második órán verik az újságíró hallgatók fejébe, hogy negativitás = hírérték), főleg, ha napokig azzal fűtik a kazánját, hogy még mindig nem tudni, honnan jön a sugárzó anyag, viszont látszik, hogy szépen terjed.(...)
Persze lehet érvelni azzal, hogy minek tájékoztatni az embereket, ha nincs baj, nem kell pánikot kelteni. De nincs alattomosabb pánikkeltés, mint a lakossági bizalom lassú aláásása. A veszélyes üzemek telepítése ugyanis bizalmi kérdés: én elviselem, hogy a szomszédomban vörösiszappal, uránnal, jódizotóppal bűvészkedsz, de te cserébe szólj, ha valami gyanúsat észlelsz. És tőled tudjam meg, ne mástól.
Ez a paktum sérült az izotópügyben, és erre nem mentség, hogy most nem volt semmi igazán nyugtalanító a megnövekedett izotópszintben. Mert felmerül a kérdés, hogy ha egy ilyen piszlicsáré anomália ekkora kommunikációs fejetlenséget tud okozni, és világosan megmutatja, hogy az egyes szakhivatalok késve reagálnak és/vagy nem egyeztetnek egymással, akkor milyen tájékoztatás lenne itt, ha tényleg beütne valamilyen komoly ipari-környezeti katasztrófa?”