Orbán 1984-e és a jeges csend

„Úgy tűnik, meg fog alakulni a NIBEK, azaz a Nemzeti Információs és Bűnügyi Elemző Központ, amelynek joga lesz előzetes engedély és bármilyen korlátozás nélkül betekinteni mindenki minden elektronikusan és papíron tárolt adatába, többek között a személyiadat- és lakcímnyilvántartásba, az adóügyekbe, az orvosi adatokba, a banki adatokba, sőt, még a repülőjegy-foglalásokba is. Vagyis, ha kedve tartja, bármely magyar állampolgárról készíthet olyasmi élettörténetet, mint ami a Facebookon is megjelenik, csak itt nem az fog szerepelni, hogy hány pontot ért el valaki a kvízeken, hanem az, hogy mennyit keres és milyen betegségei vannak.

Ez a civilizált világban példa nélküli, botrányosan tág jogkör. De az egészben nem ez a legmeglepőbb és a legrémisztőbb, hanem az a teljes csend, ahogy a magyar civil szféra reagált eddig, illetve az, ahogy nagyon sokan már önszorgalomból, előre elkezdték megideologizálni, miért is jó ez, vagy legalább miért nem baj. Úgyhogy most összegyűjtöttem néhány érvet, és cáfolnám őket, hogy többször ne kelljen erről vitát nyitni. (...)

Azt, hogy a mindenkori kormányzat miért szeretne minél többet tudni az állampolgárairól, sajnos értem. Nem örülök neki, nemkívánatosnak tartom, de értem: sajnos ilyen a hatalom természete. Igazából megtehetnék ezt tökéletes csendben is, kicsit meg is lep, hogy ilyen nyíltan kezdtek neki a mindentudó rendszer kiépítésének. Ami nem fér a fejembe, az az, hogy egyébként a világ, az internet és az adatkezelés kérdéseiben az átlagosnál jobban tájékozott polgárok miért azzal reagálnak azonnal, hogy elkezdenek mentséget keresni a menthetetlenre. Valószínűleg azért, mert már rég diadalt arattak önmaguk fölött.”