Kónya-vita Erkölcsi Nulla elvtárssal

„Valószínűleg tévedett Kónya Imre, amikor azt hitte: neki le kell ülnie vitatkozni Erkölcsi Nulla elvtárssal. Bugyuta maga az évforduló is: húsz éve volt a Kónya-Nulla vita. Akkor is kiábrándító volt, most sem hozhatott más kifejletet.

Ávós csemete – ezt mondották akkor Nulla elvtársról.

De tehet-e valaki arról, kik voltak a szülei? Igaz, élvezte a pártállam előnyeit. Olyan iskolákba járhatott, ahová nem akárki. Olyan utazásokat tehetett, amilyet kevesek abban az időben. És végigkísérte fiatalságát a létbiztonság, a gazdagság. Mama kedvence lehetett még huszonévesen is – ma is arcára rándul az akkor odarögzült infantilizmus.

Mégsem lehet hibáztatni őt azért, mert egyik szülője a tablóhelyet kapott a Terror Házában.

Igenis, lehetőséget kellett neki adni, hogy rendszerváltó politikus legyen. Szellemi képességei jól jöttek a pártállami gerontokrácia lebontásához. Fürge riposztjai rokonszenvessé tették még 1989-ben.

Hogy utána mit művelt a vitatott gyökérzetű párt képviselőjeként – frakcióvezetője is, elnöke is volt egy időben -, azt itt és most hagyjuk. Ugorjuk át lovagiasan.

Maradjunk annál a bizonyos nyolc évnél.”