Orbán szabadságharcot vívott a jómódúakért

"Teljesen nyilvánvaló, ha elvesznek attól, aki minden jövedelemét fogyasztásra költi (kis keresetű), s adnak annak, aki a keresete egy részét megtakarítja (magas keresetű), akkor összességében inkább csökken az összes kereslet. Lehetetlen, hogy ne tudták volna." Szerintem az a csoport akinek az egykulcsos kedvezett egyszerűen benyelte a zsozsót vagyis elszabotálta, elárulta a fülkeforradalmat. A nemzet forradalmát árulták el, azaz nemzetárulók. Ez egy elég jól bezonosítható réteg, az adófizetők 20%-ka lehet, benne az összes parlamenti képviselővel...

"Segítsük a tehetősebbet, hogy messzebbre jusson, támogassuk anyagilag azt, akinek már van – ez az értékrend tetten érhető volt az első Orbán-kormány idején is, az akkori család- és lakáspolitikában." Minimálbéresek, adóelkerülök, ügyeskedők, mindig jóljárni akarók nem fognak munkahelyeket teremteni, se adót fizetni, se fogyasztani. A gond, hogy ahelyett, hogy az alsóbb rétegeknek természetes igényük volna a felzárkózásra, inkább azt követelik, hogy nekik egy centivel se kelljen többet tenniük, de mégis járjon azért az extrém kevésért, amit hajlandók megtenni, több. Bocs, hogy olyanokba próbáltak invesztálni, akik ki tudják húzni a szarból az országot. Nem tudták, nem akarták az egész országot a hátukon kivinni a kakiból. Ki lettek bűnösnek kiáltva, olyanok kiabálnak rájuk, akik még soha életükben nem termeltek meg többet, mint amennyi maguknak kell, sőt még a maguk sorsáért sem tudnak felelni.

Látszik, hogy nálunk senki nem érti az egykulcsos adó lényegét (vagy nem akarja, hogy köpködhessen). Ennek persze az az oka, hogy az elmúlt 20 évben csak az SZDSZ és az MDF vetette fel az egykulcsos adó ötletét és ezt "hivatalból üldözte" a Fidesz. Nem azért mert rossz, hanem azért, mert aki felvetette az a Fidesz-filozófia szerint gonosz, tehát rosszat akar. Most a Fidesz ellen épp azt a kommunikációt vetik be, amit maga a Fidesz is használt régebben: "nem jó az egykulcsos, mert az a gazdagoknak kedvez". És ez egyébként igaz is. Csak emellett egyrészt igazságosabb is, mert mindenki jövedelme arányában veszi ki a részét a közös finanszírozásából, és nincs olyan csoport, aki nagyobb arányban veszi a vállára a terheket. (Persze valahol még ez is igazságtalan, mert az igazán igazságos az lenne, ha mindenki egyformán venné ki a részét a közös költségek finanszírozásából...) Másrészt A dolog lényege abban rejlik - és ha valaki annak idején vette volna a fáradtságot és az SZDSZ, vagy az MDF felvetésekor nem csak azzal foglalkozott volna, hogy ki mondja, hanem azzal, hogy mit mond, az tudhatná - hogy a jövedelmek a sávok tetején feltorlódnak, mivel a cég a szokásos pár százalékos, inflációkövető rutin béremeléskor beleütközik az adósáv határába, amikor egy pár százalékos emelés nettó bércsökkenést jelent. Így inkább nem emel. Ez viszont azt jelenti, hogy a jövedelemkülönbségek nőnek. Ezt küszöböli ki az egykulcsos, és ez az, amiért érdemes bevezetni még úgy is, ha az egyszerű embernek elsőre úgy tűnik, hogy neki ez nem kedvez, de ugye később, ha a béremelések szépen sorban követik egymást... Szóval az egykulcsosra csak akkor mondható, hogy a gazdagoknak kedvez, ha valaki nem igazán tudja, hogy mi az értelme ennek az adófajtának. A gazdagok ugyanis már eleve a legfelső adósávban adóztak, az ő fizetésük folyamatosan emelkedhet mert nincs egy "tető", ahol feltorlódna. (Most persze jöhetnek a kommunista demagógok a soha nem emelkedő minimálbérrel, de a statisztika mást mutat. Annak, akinek meg minimálbére van és nem emelkedik, meg annyit üzenhetek lázár szavaival "az annyit is ér")

Kádergyerekek lesznek iskolapadból kilépve vezérigazgatók hatalmas fizetésekért úgy, hogy adott szakmában valóban tapasztalt embereknek esélyük sincs nyílt pályázaton megmérettetniük magukat. Kamu bizottsági tagságokra, havi fél órányi pogácsamajszolásért többszörösét lehet annak kapni, mint amennyiért egy átlagos becsületes polgár adott hónapot végig dolgozza keményen. Egy havertól kapott jó árfolyam tipp többet hozhat egy nap alatt, mint egy egész család életen át tartó dolgos munkája. A rokon, haver, párttárs, aki egy boríték lecsúsztatással elnyer egy adott munkát, egy lepacsizó beszélgetéssel többet megkeres, mint az összes ember, aki azon a munkán később érdemben dolgozni fog. Szijjártó Péterre jóval többet költünk, mint egy hátrányos kistelepülés iskolájának teljes tanári gárdájára. Akik itt védik azt a szörnyeteg logikát, hogy válság idején a felső 10 %-ot kell jól kitömni pénzzel, azok vajon mind ebbe a felső 10-be tartoznak?