„El tudom képzelni, hogy a sietős japán (vagy – félre az előítéletekkel! – francia vagy bolgár) turisták bosszankodnak, amikor a Hősök terén buszba terelik őket, hogy a Nemzeti Galériához hajtsanak velük, mert bizony a Magyarországon őrzött műkincsek megismeréséhez legalább ebbe a két múzeumba illik elmenni. Márpedig a mai turista hajlamos úgy viselkedni, mint az összkiadások szerelmese: sok pénzt, időt és fáradságot áldozott arra, hogy egy idegen országba jöjjön, ki tudja, visszatér-e még – mindent be akar gyűjteni, meg akar szerezni, ami csak az idejébe belefér. Logikus lenne tehát, ha megkönnyítenénk a dolgát. Legyen meg minden együtt, egy helyen, áttekinthetően, jól elrendezve.(...)
A Magyar Nemzeti Galéria és a Szépművészeti Múzeum tervezett (vagyis már hihetetlen gyorsasággal el is döntött) összevonása (együtt az »Andrássy-negyed» tervével) a sietős turista vagy a minden kultúrkincset egy kupacba söpörni akaró kapzsi parvenü igényeit szolgálja. Annak a nagyáruházi szemléletnek a kifejeződése, hogy legjobb, ha mindent megtalálunk egy helyen – ne kelljen a várost járni. Ha ezt a logikát továbbvisszük, semmi szükség rá, hogy az Iparművészeti Múzeum elkülönüljön, nem is szólva a kisebb gyűjteményekről, a Kiscelli Múzeumtól a Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Múzeum termeiig és raktáraiig.”