„Örök szerelem, ettől nem lehet elszakadni” – így vallott a visszatéréséről a Mandinernek az olimpiai bajnok
Szász Emese a decemberi országos csapatbajnokságon a gyermekei előtt léphet ismét pástra.
Az egész nem más, mint egy karaokeshow, amiből a bulvártévék, bulvárújságok keresnek. Interjú.
„Mi a véleményed a tévés tehetségkutatókról?
Borzasztóan gusztustalannak tartom az egészet. Ez nem megoldás arra, hogy tehetségeket fedezzünk fel és bepréseljük őket az így is túlzsúfolt könnyűzenébe. Az egész nem más, mint egy karaokeshow, amiből a bulvártévék, bulvárújságok keresnek, meg persze azok a szervezők, menedzserek, akik ezeket a gyerekeket egy év alatt, mint egy véres kardot végighurcolják az országban és felléptetik őket nyilvánvalóan csökkentett gázsiért. Ez az egy koncertsorozat, ahol ráadásul olyan dalokat énekelnek, amik nem is az övék, nem elég arra, hogy valaki sztárrá vagy szakmailag is énekessé váljon. Ez arra elég csak, hogy a bepillantson egy olyan világba, ahova valószínűleg sohasem fog bekerülni.
Miért? Nem fogunk rájuk emlékezni?
Nem, mert a következő verseny eleve kiüti azokat, akik az előzőben nyertek – így nyilvánvalóan bővül a kosár. Nem a fiatalokat hibáztatom, hisz van köztük olyan, aki tehetséges, akiből lehetne igazi énekes, de egy vagy két hónap alatt nem lesz senkiből sem sztár. Olyan istenadta tehetség nincs, akit ne kellene kézen fogni és segíteni, hogy át tudjon jönni egy teljesen civil szakmából egy ilyen nem civil és nem is olyan egyszerű szakmába. Szerzők kellenének nekik, saját dalok. Lemezt már eleve alig adnak ki, tehát az, hogy valaki lemezt csinálhat… Nagy dolog! Hol adja el? Ki veszi meg? Ez csak egy mézesmadzag, amit elhúznak előttük: egy év alatt elhitetik velük, hogy iszonyatosan nagy sztárok, mert mondjuk autogramokat kérnek tőlük, meg a tinik sikítanak és összepisilik magukat, ha meglátják őket.”