„Idegeneket hív…”

Gyerekkoromban volt egy mese arról, ki lopta el a süni almáját. Minden állat letagadta, a medve is azt mondta: „Én nem!”, de az egyik pofája feldagadt, pont egy almányi dudor látszódott.

Egy év alatt egyszer találkoztam Tarlós Istvánnal tíz percre. Interjú.
„Milyen kapcsolatban volt Tarlós István főpolgármesterrel az egy év alatt, amíg neki dolgozott?
Korrektben, de jószerével semmilyenben. Jót mulattam, amikor egy cikk címében azt olvastam, hogy Tarlós menesztette bizalmasát. Én egy év alatt egyszer találkoztam Tarlós Istvánnal tíz percre, és akkor sem négyszemközt. Ezt nem mondanám bizalmi kapcsolatnak, bár, mondjuk, spirituális vonalon még akár lehetne ez nagyon mély kapcsolat is. (...)
Mi szerepelt a munkakörében? Elvileg városarculati tanácsadóként dolgozott.
Nem tudom, hogyan fogalmazzak. Őszintén szólva úgy érzem, hogy engem ott valamilyen dísznek tarthattak. Egyfajta értelmiségi értékrendet kellett ott az arcommal, a nevemmel képviselnem, ez úgy fél év után eléggé világosan kiderült.
Ha zavarta, hogy érdemi munkát nem várnak öntől a fővárosnál, akkor miért maradt mégis?
El kellett telnie némi időnek, mire beláttam, hogy az ígéretes kezdet után nem pusztán az új rendszer lassú fölállása miatt nem kapok érdemi feladatokat. Erre egyébként a kabinetfőnök is utalt legutóbb, mondván, biztos érzékeltem, hogy nem a kvalitásaimhoz mérhető feladatokat kaptam. Most már látom, okosabb lett volna nekem lépnem előbb. Tanultam.”