„Mintha nem is ezen a bolygón lenne Verhovina, mégis reménytelenül ismerős. Hogy látja, a magyar olvasó el tudja fogadni Erdély ilyenszerű értelmezését?
Szeretném mindjárt tisztázni: bár a megidézett helyszínek kétségtelenül valahol a Kárpátok keleti karéjára emlékeztetnek, személyes Erdélyélményem mélyén kereshetők, amiről írok, az azért nem szigorú értelemben vett erdélyi táj. Ihletője talán az, ám az elvonatkoztatás művészi lehetőségeitől terhesen, a megrajzolt tájban kétségtelenül borús árnyalatok szabják meg a történet hangulatát. Remélem, hogy az olvasó megelégszik tágabb értelmezéssel: Kelet-Európa, vagy inkább Közép-Európa keleti peremének kissé deviáns látványával, és nem fogja érvényes Erdély-képként tekinteni.
Ez inkább Wass Albert territóriuma.
Wass vérbő, szenvedélyes író volt, eltelve Erdély romantikus, kissé idilli élményével. Dúlhatott benne valami nagy ellentmondás kvázi felismerése, ami mégsem akaródzott megfogalmazódni. Nota bene ő legalább tudomásul vette, hogy hol él, valós toponímiában volt jártas, regényei tele vannak román eredetű helynevekkel, vér szerinti román szereplőkkel. Ami nagy dolog ahhoz képest, hogy kortárs erdélyi írók közt akadnak-akadtak, akik környezetükben hasonló tüneményeket képtelenek voltak észrevenni. Legalábbis nem tartották időszerűnek műveikben megjeleníteni. Azt kell mondanom, a Wass-történetek morális környezete, gyökerét tekintve, talán nem áll túl messze az én történeteimétől. Ha utóbbiak merőben másról szólnak is.”