A kegyelmi ügy nem kegyelmez

Mint minden rendszer, ez is úgy indul el most hódító útjára, hogy lendületesen hangsúlyozza, hogy ő „más”, hogy ő majd megmutatja, hogy lehet más a politika.

Elő lehet úgy is készíteni azt a népszavazást, hogy a görögöknek ne legyenek kétségeik, mi a helyes válasz.
„Elő lehet úgy is készíteni azt a népszavazást, hogy a görögöknek ne legyenek kétségeik, mi a helyes válasz. Ha világos lesz előttük, mit kockáztatnak egy elutasítással, talán megfordul a közhangulat. De ott van a talán. Pont a szavazás kétséges kimenetele miatt izzadtak le az euróövezeti nagyhatalmak vezetői a hír hallatán. Papandreu sokat kockáztat, de valószínűleg még sokkal többet nem nyerhet, mint ha automatikusan elfogadta volna az újabb, 130 milliárd eurós hitel feltételeit. Az euróövezetben manapság nem osztják bőkezűen az engedményeket, mert akkor a többiek is sorba állnak. Márpedig jelentkezőből van épp elég: olaszok, spanyolok, portugálok.
Azok tábora is gyarapodik, akik adják a pénzt, de cserébe most már kérnek is: áttekinthető, korrupciómentes államot, a lehetőségekhez, nem a vágyakhoz igazított szociális rendszert. Egyre hangosabb a morgás: minek adjunk oda, ahol azt nem becsülik. Egyszer elfogy az ő türelmük is, mint a görögöké. Az a pillanat nem csak Papandreu politikai karrierjének a végét jelentené.”
