A D-Dayben megmutatkozott az újfajta politika ígérete: olyané, amely a „legkisebb közös többszörös” társadalmi logikáján és nem pártpolitikai alapon szerveződik.
„Ez most – és ez a »most«, ha örökké nem is, az Orbán-kormány menesztéséig kitarthat – valóban pártok feletti politika, hiszen nem a hatalmi vetésforgó logikája szerint, hanem értékoldalról akar véget vetni a Fidesz világának. Ezért mentek ki a D-Dayre a jogállam intézményeiért aggódók, a két évtized demokratikus fékeinek és ellensúlyainak szemétdombra vetésén felháborodók. És ez vitte ki a megmozdulásra a szociális és munkavállalói jogaik megsértése miatt tiltakozókat –köztük olyanokat is, akik (protest)szavazataikat tavaly a Fidesznek adták.
A D-Dayben megmutatkozott az újfajta politika ígérete: olyané, amely a »legkisebb közös többszörös« társadalmi logikáján és nem pártpolitikai alapon szerveződik. Olyan – meglehet, alkalmi – összefogásé, amely nem azt keresi a másikban, ami elválaszt tőle, hanem azt, ami összeköt vele. És éppen ez az a mozzanat, ami a »viktoriánus monarchiának« idővel véget vethet. Véget az egymással szemben kijátszott társadalmi csoportok, az egymásra uszított magyarok országának, az egymás ellen hangolt, felsőbb- és alsóbbrendűnek beállított világnézetek, a jó és rossz magyarokra osztott politika pusztításának. Pedig a konfliktusaink egymással szemben elsősorban ízlésbeliek, árnyalatbeliek: különbözőképp gondolkodnak például a liberálisok és szocialisták a szerzett jogok fenntarthatóságáról, a piac funkciójáról vagy a szakszervezetek funkcióiról. Ám most valódi szembenállásunk a kirekesztéssel, a szegénységgel, a társadalmi érzéketlenséggel, a szabadság hiányával, a jogaink megkérdőjelezésével (visszaható jogalkotás?!) szemben van.
Hogy mindez ne pusztán kulturális jelenség legyen, a folyamatot (inkább előbb, mint utóbb) intézményesíteni kell. (...)
Az új ellenzék most formálódik, a »munka« jószerével még csak az első és a második értékplatformon, a demokratikus (és munkavállalói) jogok védelme terén kezdődött el. Ebben a szakaszban szerintem téved, aki már a választási blokkok összetételéről sző távoli terveket, hatalomtechnikai lépések határozzákmeg aműködését. Ez most csak megosztja azt az új, nagyobb, a régi pártpolitikai logikát felülíró ellenzéki közösséget, amely megszületőben van.”
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
A Tisza Párt körül pedig a baloldali holdudvar képviselői bukkannak fel rendszeresen, noha tagadják, hogy együttműködnének Magyar Péterrel.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
Évtizedek után kikerül eltávolíttatta az elnöki palotából az 1989-es rendszerváltást jelképező kerekasztalt.
Magyar Péterék még mindig tagadják, pedig egyre nyilvánvalóbbnak tűnik, hogy brutális megszorítócsomaggal készülnek a választásra. Az európai Unió elitjének megfelelő adóemelés minden magyar ember életét megnehezítené. Az önét is, bárkire tervez szavazni jövőre.
Nagy Ervin az „unalmas” Bajnai-korszakot siratja, azt az időszakot, amikor családok százezrei szenvedtek megszorításoktól. Jövőre Magyar Péterrel ugyanez térne vissza.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
A Tisza Párt körül pedig a baloldali holdudvar képviselői bukkannak fel rendszeresen, noha tagadják, hogy együttműködnének Magyar Péterrel.
Miközben Európa lázasan keresi a választ arra, hogyan tárolhatjuk a megújuló energiákat, a Budapesti Műszaki Egyetemen nagy pillanatnak lehettünk tanúi: először rendeztek hazánkban vanádium-redox akkuworkshopot.
