Teljesen kiakadt Hont András: egy darab gőzölgő szarhoz hasonlította az elemzőt
„Nem tudom, hogy a mai nap után még hová lehet süllyedni” – írta a publicista.
A D-Dayben megmutatkozott az újfajta politika ígérete: olyané, amely a „legkisebb közös többszörös” társadalmi logikáján és nem pártpolitikai alapon szerveződik.
„Ez most – és ez a »most«, ha örökké nem is, az Orbán-kormány menesztéséig kitarthat – valóban pártok feletti politika, hiszen nem a hatalmi vetésforgó logikája szerint, hanem értékoldalról akar véget vetni a Fidesz világának. Ezért mentek ki a D-Dayre a jogállam intézményeiért aggódók, a két évtized demokratikus fékeinek és ellensúlyainak szemétdombra vetésén felháborodók. És ez vitte ki a megmozdulásra a szociális és munkavállalói jogaik megsértése miatt tiltakozókat –köztük olyanokat is, akik (protest)szavazataikat tavaly a Fidesznek adták.
A D-Dayben megmutatkozott az újfajta politika ígérete: olyané, amely a »legkisebb közös többszörös« társadalmi logikáján és nem pártpolitikai alapon szerveződik. Olyan – meglehet, alkalmi – összefogásé, amely nem azt keresi a másikban, ami elválaszt tőle, hanem azt, ami összeköt vele. És éppen ez az a mozzanat, ami a »viktoriánus monarchiának« idővel véget vethet. Véget az egymással szemben kijátszott társadalmi csoportok, az egymásra uszított magyarok országának, az egymás ellen hangolt, felsőbb- és alsóbbrendűnek beállított világnézetek, a jó és rossz magyarokra osztott politika pusztításának. Pedig a konfliktusaink egymással szemben elsősorban ízlésbeliek, árnyalatbeliek: különbözőképp gondolkodnak például a liberálisok és szocialisták a szerzett jogok fenntarthatóságáról, a piac funkciójáról vagy a szakszervezetek funkcióiról. Ám most valódi szembenállásunk a kirekesztéssel, a szegénységgel, a társadalmi érzéketlenséggel, a szabadság hiányával, a jogaink megkérdőjelezésével (visszaható jogalkotás?!) szemben van.
Hogy mindez ne pusztán kulturális jelenség legyen, a folyamatot (inkább előbb, mint utóbb) intézményesíteni kell. (...)
Az új ellenzék most formálódik, a »munka« jószerével még csak az első és a második értékplatformon, a demokratikus (és munkavállalói) jogok védelme terén kezdődött el. Ebben a szakaszban szerintem téved, aki már a választási blokkok összetételéről sző távoli terveket, hatalomtechnikai lépések határozzákmeg aműködését. Ez most csak megosztja azt az új, nagyobb, a régi pártpolitikai logikát felülíró ellenzéki közösséget, amely megszületőben van.”