A csillapítható fájdalom

„A morfium olyan vegyület, amely arról híres, hogy nincs jobb nála a fájdalomcsillapításban. Ezért érthető, hogy néhány »fekete nővér« előszeretettel adagolja túl a morfiumot. Bizonyára jót akarnak, meg akarják szüntetni a fájdalmat.

A fájdalom az élet része, addig élünk, amíg fájunk. A gond az, hogy ezek a »fekete nővérek« eltökéltek abban, hogy ők túlélik azokat, akik fájnak ugyan, de élnek is.

A szörnyű az, hogy ezek a »fekete nővérek« meg vannak győződve arról, hogy ők csak jót akarnak. Innen kezdve hosszan lehet gondolkozni arról, mi a jó és mi a rossz.

Ezernél több erkölcstani útmutató próbálta eligazítani a mindent túlélni akaró embert, hogyan éljen úgy, hogy példát mutathasson az utána következőknek.

Volt, aki a hősi halált ajánlotta, mások a megmaradásért bármit képesek lettek volna feláldozni.

Hogy kinek volt igaza és kinek nem, azt nagyon nehéz kimondani, mert nem is mi tudjuk eldönteni, hogy mit tehetnénk az adott helyzetben, ami vagy történelmi vagy magánbaj. A magánbajokkal nincs mit kezdeni, olyanok, amilyenek.

A történelmiekkel más a helyzet. Egy tőzsdére kitett országot nem szabad a »fekete nővérek« fájdalomcsillapító igyekezetére bízni. Jobb, ha fáj.”