Akarják, hogy tudjunk róluk

„Hogyan lett belőled hajléktalanokat összeíró népszámláló biztos?

Az Erzsébetvárosi Önkormányzattól kértek fel minket a főnökünkön keresztül: vállalnánk-e egy ilyen munkát, hogy a hajléktalanokat megszámoljuk az egész VII. kerületben. Hárman jelentkeztünk az utcás stábból és Horváth Zsuzsannával együtt kettőnket bíztak meg a feladattal. (...)

Nagyságrendileg mennyi hajléktalant számoltatok össze Erzsébetvárosban?

Körülbelül száz körüli, akiket összeszámoltunk itt. Intézmények vannak még a VII. kerületben, de az ottélőkkel nem mi foglakoztunk, így azokkal kapcsolatban semmit sem tudok. Életvitelszerűen az utcán élő hajléktalant, száz körül lehetett összeszámolni Erzsébetvárosban. (...)

A józsefvárosi hajléktalanrendelet miatt volt átvándorlás?

Az elején nagyon belekezdtünk, tehát feltűnően sok hajléktalant számoltunk meg az első héten. Többjüket azelőtt is láttuk, de inkább itt az irodában, tehát a hétben nem találkoztunk velük, viszont szoktunk a nyolcba is átmozogni, mert van a VIII. kerületben is a Menhelynek szolgálata, és ha kell, akkor besegítünk neki, ők pedig nekünk. Tehát ott is ismerünk embereket, és az elején olyan sokan voltak, hogy nem lehetett belőni, hogy igen »önnel a nyolcban találkoztam, önnel a hétben«. Valószínű, hogy a rendeletnek volt hatása rá, hogy a nyolcból átjöttek ide a hétbe és egyébként átmentek más kerületekbe is.”