![](https://cdn.mandiner.hu/2024/05/0W2GwA7_3ZU7g4TGTYfXziqB2LS2828bzpw1dxkXCh4/fill/1347/758/no/1/aHR0cHM6Ly9jbXNjZG4uYXBwLmNvbnRlbnQucHJpdmF0ZS9jb250ZW50LzUwOWNkNzc1YWZlZjRiZTc4MGZkYmRlMmQ0OWYxYTQ4.jpg)
Fájlalom, de nem tudom beilleszteni a 2006-os lovasrohamot a hungarikumok közé.
„Fájlalom, de nem tudom beilleszteni a 2006-os lovasrohamot a hungarikumok közé. Az szomorú hungarikum, hogy a Kerényi Imre által megrendelt festményen egy utcai dühöngő angyallá tud stilizálódni, ám lovasrendőr-attak volt néhány hónapja Nagy-Britanniában, a világ egyik legdemokratikusabb államában is. (...)
Kurzusfestészetre diktatúrák évadán mindig volt igény. Korényi János 2011-ben született művéről annyit jegyeztem föl, hogy láttam már én azt a dárdát (vagy pikát?), amelyikkel az ő (antihős) rendőre az angyalba döf. A lelőhely Bacsó Péter A tanú című klasszikusa, ahol az ÁVH-főnök ebédlőjének falát a kor egyik jellegzetes alkotása díszítette. Rákosi Mátyás ült lovon, kezében valami szúróeszköz, a ló mellékén 19-es vöröskatonák. Halálra röhögtük magunkat a (hős) dárdás »Kopaszon«, mert amikor a Tanú elkészült, már lehetett röhögni. Most mit kell csinálnunk?”