Gyerekek a futószalagon: köznevelés és szakképzés

„Ideális esetben adott lesz egy tizenhét éves szakmunkás, akire a munkaadóknak szükségük van. A piac elvárásai azonban előbb-utóbb változni fognak. Ezért a szakiskolák csak akkor lehetnek hosszú távon is versenyképesek, ha erősek a kikerülő szakmunkások alapkompetenciái - máskülönben nehezen vonhatóak be újabb képzésekbe, de a mindennapi feladatok elvégzésében sem lesznek igazán hatékonyak és eredményesek. A most elfogadott köznevelési koncepció szerint nem tartható fenn tovább, hogy az oktatási rendszerből kikerülő fiatalok »több mint 20 százaléka anélkül távozik, hogy az írást-olvasást funkcionálisan használni tudná«. Ha a négyéves szakiskolákkal, a közismereti tárgyak nagyobb arányú oktatásával is csak ilyen mutatókat sikerült elérni, akkor jó eséllyel a hároméves, a közismereti alapozást teljesen háttérbe szorító szakképzés miatt ez tovább fog romlani.

Ám ha valóban így fog megújulni a szakképzés, akkor ehhez először meg kell izmosítani az általános iskolákat, hogy írni, olvasni, számolni biztosan tudó gyerekeket küldjön a középfokú intézményekbe. Ha az általános iskolák erősíteni tudnák az alapkompetenciákat, működhetne a hároméves szakiskola, jelenleg azonban a középiskoláknak kell pótolniuk az alapfokú oktatás hiányosságait is. Hogy mi fog történni az általános iskolákkal, igen homályos, viszont már most szeptembertől van olyan szakiskola, mely átállt az új, hároméves képzésre. Tehát vagy a NEFMI késett el a közoktatás átalakításával, vagy az NGM siette el a szakképzési reformot.

Ez a szakképzési rendszer az éppen aktuális gyakorlati tudásra összpontosít - de az a szakmunkás, akit az iskola nem tanított meg rendesen az alapkompetenciákra, és akinek a szakképzése sem ad erős elméleti tudást, akit hozzászoktattak ahhoz a kényelmes állapothoz, hogy nincs szüksége a kreativitására, képes lesz-e fejlődni, és átképezhető lesz-e öt, tíz, tizenöt év múlva, ha a munkaadók igényei megváltoznak?”