A székely vadember is használ vécépapírt

„Az isten háta mögötti székelyföldi településeken magyar önkéntes orvoscsoport bevetésére van szükség, hogy a gyerekek megfelelő ellátásban részesüljenek. Egyébként ezek az úttalan utak mélyén, erdőrengeteg árnyékában élő vademberek bogyókkal, gyomnövényekkel gyógyítják magukat, és azért patkolnak el banális betegségekben, mert fájdalomküszöbük nagyobb a civilizált körülmények között élő homo sapiensénél, ezért addig  tűrik a rosszbajt, amíg bele nem halnak.  

Ezeket a megrázó tényeket sokkoló képekkel dokumentálták a vadvidéken is elszántan feltáró TV2-ős Naplósok vasárnap este. Láthattunk a tisztaszobában csipkebogyót szárító nyugdíjas házaspárt (a ház ura egyszer már majdnem elpatkolt egy kizáródott sérv miatt), fogatlan ínyét büszkén mutogató háziasszonyt (fog nélkül olcsóbb, mint drága pótlásokkal – mondta az alany), és epebajos fiatal nőt, aki pénzhiány miatt nem műtteti meg magát (székely fájdalmai rettenetesek). 

A Naplóból azonban kimaradt néhány fontos tény, amelyeket érdemes sorra venni, mielőtt elkönyvelnénk a felcsíkiakat testi nyavalyáikba beletörődött,  segélyorvoslában reménykedő vademberekként. Hargita megye semmivel sem hátrányosabb helyzetű térség, mint mondjuk a szabolcsi régió. Igen, itt is vannak tanyákon élő, nehéz sorsú emberek. Vannak olyan megátalkodott öregasszonyok, akik inkább ítélik magukat örökös tejes puliszkára, minthogy protézisre költsenek. De az, hogy úgy általában a székely ember elhanyagolja magát és gyermekét, szuvas fogú, magán segíteni képtelen természeti lény, nagyon óvatosan fogalmazva: újságírói túlzás.”