„Október 1-jén, a Kossuth téri D-Dayen több tízezer ember előtt mondott beszédet, amelyben többek között kifejtette, hogy a „hatalmába belebolondult kormány és a hatalmába belebolondult Orbán Viktor” ellen kell fellépni. Kemény szavak…
Igen, az egy kemény politikai beszéd volt. Azt gondolom, erre volt szükség. Mint mondtam, nem egyszerűen arról a szakpolitikai kérdésről van szó, hogy van egy rossz felsőoktatási koncepció, és nekünk rá kell mutatni annak a hibáira, hanem egy arrogáns, antidemokratikus hatalomgyakorlási technikával állunk szemben. Negligálják az érdekegyeztető szervezeteket. Azt csinálják, hogy bedobnak különböző gumicsontokat, amire ráugrik a közvélemény, majd abból valamit visszavesznek, de végül mégis szörnyű dolgokat fogadnak el a Parlamentben. Nincsenek háttérelemzések, felmérések arról, mi lesz a következménye egyes döntéseknek. Bizonytalanságban és megosztottságban tartanak minket. Ezért gondoltuk, hogy fontos elmenni egy olyan rendezvényre, ahol majdnem százféle szakszervezet, és civil- és társadalmi szervezet van együtt. Összeköt minket, hogy mindenkivel úgy viselkednek, mintha gyerekek lennénk. A fejünk fölött döntenek rólunk.