Ez talán szörnyű, de én hiszek a személyes kontaktusban, a tekintetben, a hangban és az érintésben. Interjú.
„– És ehhez a találkozáshoz szerinted a 21. században valóban az egyetlen megoldás az internetes társkeresés?
– Lehet, hogy most szörnyű dolgot fogok mondani, de én annyira nem értek az internethez, hogy már annak is örülök, ha az e-mailjeimet meg tudom nézni. Soha életemben nem irkáltam semmilyen bejegyzést az interneten, mert azt sem tudom hogyan kell. Ez talán szörnyű, de én hiszek a személyes kontaktusban, a tekintetben, a hangban és az érintésben. Velem szemben viszont nagyon sok ismerősöm így teremt kapcsolatot, s ezért biztos vagyok benne, hogy ennek is van létjogosultsága. Csak én nem ismerem eléggé.
– Mennyire érzed felszínesnek az emberi kapcsolatokat? Szerinted mennyire befolyásolnak minket a külsőségek?
– Iszonyú nagyok az elvárásaink, amit részben a pillanatnyi divat diktál, hogy milyennek kell lenni. De a saját magunkkal szembeni elvárások is befolyásolhatók, hiszen hiába érzem magam jól a bőrömben, ha rám szólnak, hogy felszedtem két kilót és nagy a hasam. Tehát a kérdés ekkor alapvetően az, hogy ha az embert elkezdi frusztrálni valamilyen külső nyomás, akkor enged és követni kezdi azt, vagy lázad ellene.”