Ókovács válasza a Dohnányi-ügyben

„Kedves Zsolt!

Magyar vagyok, nem lakáj. Akkor sem az voltam, amikor hosszan hívtál, és találkoztunk is, még a 2006-os választások előtt.

Magyar ugarnak minősíted, ha az ország - most épp egy intézménye - kiáll a maga igazáért? Ettől nem terem itt már csak fű? Vagy gyom? Szerintem éppen a kushadás, a másodrendűség szemlesütött vállalása visz a lenézett ugar-állapothoz.(...)

Ha Christoph von Dohnányi, a kiváló karmester nem azért mond le az Operában előadást, mert az Új Színház így vált igazgatót, ahogy, hanem, mondjuk, mert Sas József színházat kapott, hidd el, azon is megütköznék. A politikának nincs helye a mi falaink között se pro, se kontra.

Dohnányi eközben minket büntet olyasmiért, amelyhez nyilvánvalóan semmi közünk sincs. Neked viszont van: szeretnélek megkérdezni mint magyar adófizető állampolgárt: a Te pénzedből kártalanítsuk-e a jegyüket-bérletüket e lemondás okán visszaváltókat? És a műsorváltozás miatt pórul járt művészeket? A Ház énekkarát, amelyet csak rendkívüli munkavégzéssel tudtunk a megváltozott helyzetben kirendelni? A közpénzekkel való helyes bánásmódba ez Neked belefér? Nekem nem - és én lennék a lakáj? Én szolgálom-e elvtelenül valakinek az érdekeit? Döntse el az Olvasó.”