Az egyszerűség ára

„Az igazán egyszerű adórendszer, kell rádöbbennie mára még a legszűkebb értelemben vett szakmának is, valami olyasféle ideális elméleti állapot lenne, olyan cél, mint mondjuk az átkosban elérni vágyott, a napi szenvedésekért cserébe a népnek jutalmul beígért (utóbb megvalósíthatatlannak bizonyuló) kommunista társadalom.  Azaz a maga nemében, legalábbis innen, a mából nézve egy olyan csodálatosan vonzó és tökéletesnek tűnő valami, amely bőven megérni látszana az érte fizetendő mégoly magas árat is.(...)

Véleményem szerint a 21. században vegytisztán, valóban a végletekig leegyszerűsített, akármely kedvezménnyel sem módosított, legalább egy minimális korrekciót (pl. nullás adósávot) tartalmazó, az adóalany körülményeit teljesen figyelmen kívül hagyó adórendszerre a már emlegetett szakgárda körén kívül nincs igény.

Egyszerű helyett ezért valahogyan a fekete pénzeket is megvámoló, elviselhető mérvű, az egyes emberek teherbíró képességéhez alkalmazkodó, évekig változatlan, tehát a hosszú távra tervezést mind az üzleti világ, mind a családok életében lehetővé tevő adórendszerre volna itt sokkal inkább szükség, úgy hiszem.”