Szellem a palackból

„Most arról van szó, hogy Budapest székesfőváros vezetése az újnácizmus szálláscsinálója egy budapesti színházban.

Ez minőségi különbség. A kérdés csak az, tudatában van-e Tarlós István annak, amit tesz. Megrendelést teljesít, vagy önként ajánlotta fel?

Mielőtt megkísérelnénk a választ, tekintsük át a terepet. Hogy jutottunk idáig? No nem országosan, arra kevés ez a cikk, csak a Paulay Ede utcában. Néhányan ma úgy tesznek, mintha Márta István jó színházat csinált volna. Persze jobbat csinált, mint amilyet Dörnerék fognak, hiszen mindig van rosszabb, erről szól egy ideje a színház és az ország. Márta úgy került az Új Színházba, hogy Székely Gábort kirúgták onnan. Csak hogy ne tévedjünk, a szoclib városvezetés rúgta ki. Laikusoknak nem fogom elmagyarázni, kicsoda Székely Gábor. Mártával egy időben az Új Színházra kétszer is pályázott Alföldi Róbert. Azóta kiderült, milyen színházat csinál Alföldi, és milyet Márta. Tudjuk, hogy Alföldit kellene kineveznünk, mondta nekem a második pályáztatásnál egy fővárosi kulturális főfelelős, de félnek – mármint »azok ott« – a magánéleti vonatkozásaitól. (Nem szó szerint így mondta.) Márta tizenhárom évig – és most is – úgy gondolta, elég, ha minden oldalnak meg akar felelni. Mások is biztosak voltak harmadszori újrázásában a posztján – apropó, POSZT, a pécsi fesztivál művészeti vezetőjeként Márta a földrajzi elosztás válogatói elvének híve a minőségelv helyett, ezzel igyekszik a kedvében járni az esztétikai vonal alatti színházi hátországot képviselő Teátrumi Társaságnak –, nem is pályázott rajta és Dörneren kívül senki. Dörner indulását legtöbben viccnek vették. (Ő viszont nem vette annak a »hátország« fogalmát, amelyen »a nemzetállam gondolatát magukévá tett embereket« érti.)”