El a kezekkel Christoph von Dohnányitól!

„Bartók Béla 1940-ben elhagyta ezt az országot. Azonban már évekkel korábban ismerősének küldött egyik levelében úgy fogalmaz, hogy a magyar politikai, szellemi életben uralkodó állapotok miatt a tarthatatlan jelenből inkább választja az ugrást a bizonytalanságba.

Vajon Bartók Béla ha ma itt élne, mit tenne? Ismét csomagolna?

Elhűlve és borzadva olvasom mindazt, ami most történik.

Hogy ma, amikor a világ békésebbik féltekéjén a szalonképesség minimális követelménye, hogy a XX. század borzalmait előidéző ordas eszméket kultúrember még kódolt formában se kísérelje meg hangoztatni, akkor Budapest főpolgármestere egy közpénzből fenntartott intézmény vezetőinek olyan embereket nevez ki, akik pont azok szellemi örököseiként tetszelegnek, akik akkor, azokat a borzalmakat előidézték. Majd hogy az ügy kapcsán a tiltakozását budapesti koncertjének lemondásával kifejező világhírű karnagy ellen is gyűlöletkampányt indítanak.”