Fel vagyok háborodva a leplezetlen közönyön

„Ami történik az felháborító, szomorú és ijesztő. Tűrhetetlen.

Fel vagyok háborodva az Új Színház igazgatói pályázatán hozott döntésen és az eddigi tiltakozásra viszonzásul kapott gőgös üzeneteken és leplezetlen közönyön.

Sajnálom az Új Színház dolgozóit, és remélem, hogy hamarosan újra minden energiájukkal a munkájukra tudnak majd koncentrálni. Persze lehet azt mondani, hogy akinek nem tetszik, az menjen el. De kérdés, hogy akkor ki marad? És ki fogja nézni azt, amit nem lesz, aki csináljon?

[Bízom benne, hogy Dörner György és Csurka István is belátja, hogy nem szabad ezen az úton továbbmenni. Igazából elindulni sem lett volna szabad, de ha már így alakult, szeretném megkérni őket, hogy lépjenek vissza a pályázattól, lássák be, hogy ez a pályázat nem alkalmas egy színház működtetéséhez. Szeretném megkérni Tarlós Istvánt, hogy vizsgálja felül döntését, vizsgálja meg újra a pályázat szakmaiságát, vagyis inkább szakmaiatlanságát és bizarr politikai felhangját, és írjon ki új pályázatot.]

Nem érdemes tovább húzni az időt, mert minden egyes perc, ami azóta eltelt, csak mélyíti a helyzet sötétségét. Nem engedhetjük, hogy ehhez hasonló dolgok megtörténjenek, sem itt, sem más színházakban, sem iskolákban, sem az utcán, sehol. Ez már nem (csak) színházi ügy.”