Kormányzati Kertészkedés: szégyen a magyarságra

„Kertész Ákossal lehetne és kellene is vitatkozni. Szemtől szembe, nyíltan, bátran, hiszen a véleményét, mondanivalóját pontatlan megfogalmazásban, bizonyos részeknél pedig vállalhatatlan kifejezésekkel adta ország-világ tudtára. De amiről írt, az közügy, arról beszélni, vitázni kellene, hiszen látjuk, mennyire szenved a feldolgozatlan problémáktól, a megosztottságtól, a hazudozásoktól és az örökös félrenézésektől ez az ország.

Ám vitatkozás, kibeszélés helyett (Kertész cikke erről is szól), sokkal hatásosabb őt inkvizíciós módszerekkel megbélyegezni, megvádolni, felelősségre vonni, s visszamenőlegesen is büntetni. Ami azonban igazán félelemkeltő, hogy mindez akár kormányzati szintre is emelkedhet. A köztársasági elnök, a főpolgármester már nyakig benne van az ügyben, és Halász János államtitkár is exponálta magát. Tényleg a kormány fog dönteni ezekben a kérdésekben, vitákban is. S ha igen, akkor az összes ilyen ügyet előveszik, s állást foglalnak? (...)

A »mérsékelt jobboldal« is politikai haszonszerzés reményében és kormányzati érdekből (elterelni a figyelmet a botrányosan tehetségtelen kormányzásról) asszisztál ehhez az ócska színjátékhoz. Ahogy tette ezt Gyurcsány kiadása esetében is. Nem kétséges, ha a Kertész-ügyet is kormányzati szintre emelik, az is »történelmi tett« lesz. Benne lesz az annalesekben. Ez a szervilis, tehetségtelen, mameluk garnitúra, ha másért nem, ezekért a szégyenteljes tettekért biztosan be fog kerülni a történelemkönyvekbe. Hát csak buzgólkodjanak, ünnepeljék magukat, amíg megtehetik. De amit tesznek, az az igazi szégyen az országra, a magyarságra nézve.”