Ön nyert háromezer milliárdot!

„Vannak a költségvetés kiadási oldalán olyan tételek, amelyek az állam úgynevezett »gazdasági tevékenységét« finanszírozzák, és amelyeken nagyon is lehetne takarékoskodni, anélkül, hogy azt a lakosság megszorításként élné meg. Ezek a jogcímek a költségvetésben nincsenek összegezve, állami és önkormányzati beszerzések, megbízások, beruházások, vissza nem térítendő támogatások formájában a büdzsé egyes fejezetei között vannak szétszórva. Így aztán mindennek a valóságos mértékét legfeljebb megbecsülni lehet, de még durva becsléssel is több ezermilliárd forintra, akár a bruttó hazai termék, a GDP 10 százalékára is rúghatnak. Nézzünk ezek közül néhány nagyobb tételt, amelyeken százmilliárdokat lehetne megfogni! (...)

Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy összességében a GDP tíz százalékára tehető éves keretösszeg felett rendelkezni az uralkodó elit legfőbb célja, annak elosztása átláthatatlan hatalmi harcok és alkuk eredményeként valósul meg, így törvényszerű, hogy nem a hatékonyság, hanem a zsákmányszerzés és a klientúra építésének szempontjai dominálnak. Ez a képmutató és élősdi újraelosztás azonban az erőforrások óriási pazarlását eredményezi, egyben a versenyképességet igencsak lerontó korrupció melegágya is. Ha az állam az ilyen típusú aktivitását képes lenne összezsugorítani, akkor egy gyökeresen új, a méltányos versenyen alapuló társadalmi-gazdasági rendszer felé nyithatnánk. (...)

Az állam gazdasági tevékenységének radikális korlátozásával mód nyílna egy olyan, elsősorban a bérek terheinek csökkentésére irányuló adóreformra, amely végre felszabadítaná az alacsony termelékenységű hazai kis- és középvállalkozásokat a csalás kényszere alól. Ez a gazdasági növekedés beindulásának legfontosabb előfeltétele. A bérek adóinak és járulékainak a csökkentésével azonban maga az állam és az állami alkalmazottak járnának a legjobban: a foglalkoztatás költségei csökkennének, miközben a nettó kereset valóban erőteljesen növekedhetne.”