„A legújabb felsőoktatási törvénytervezet szerint a »mihaszna« bölcsészek majdnem kizárólag komoly anyagi áldozatot vállalva élhetnének szenvedélyüknek – szemeszterenként több százezer forintért. Mesterképzésnél ez felmehet félmillióra is. Úgyhogy a bölcsészetnek annyi, imígyen sikerül majd Horn Gyula avatott felszólamlásának szellemében eljárni, hiszen ő már vagy másfél évtizede az ország kardinális problémájaként említette, hogy túl sok a filozófus. Nos, ha például Franciaországban pendítené meg valami hivatalos stallumot viselő bürokrata, hogy ő guillotin alá küldené a bölcsésztudományokat, s ezen belül a filozófiát, hát a felvilágosodás honában valószínűleg egyenesen a gall kakasok elé vetnék az illetőt, hogy rojtosra csípjék az ülepét. Ott ugyanis a filozófia, úgyis mint a bölcselet alapja, a pallérozott gondolkodás alfája és nemtője, a legnagyobb becsben álló tudomány.
De hát ez itt Magyarország, ahol úgymond pragmatikusan közelítik meg a kérdést. Így a hivatalnok had vigyázó szemeit a munkaerőpiac kívánalmaira vetve farigcsálja át a felsőoktatás struktúráját. Legalábbis a minap nyilvánosságra került tervezet szerint. Amúgy nem volna nekem semmi bajom a pragmatizmussal, ha ez az volna és nem a legbornírtabb szűklátókörűség. Nincs itt helyem ezt jobban kifejteni, de az ország, amelyik nem képez nagy számban a tág értelemben vett kultúrát óvni, őrizni és művelni képes (szak)embereket, az írhatja is be a szekundát az indexébe.”