Nemzeti konzultáció: arról lehet dönteni, hogyan tovább a magyar gazdaságban
A Fidesz mindenkit arra kér, hogy töltse ki a nemzeti konzultációt.
Ki hatalmazta fel a kormányt arra, hogy „az új család számára megértő, soha nem múló szeretetet és nagyon sok örömöt” kívánjon? Senki.
„Az anyakönyvvezető összeadott minket, kaptunk egy házassági anyakönyvi kivonatot, aztán mehettünk, amerre láttunk, élni az életünket. Hanem ebben a mai forradalmi demokráciában még ez is másképp van. A díszborítású anyakönyvi kivonatban férj és feleség kap egy négy, színes oldalon mellékelt szellemi útravalót is, mégpedig a Nemzeti Erőforrás Minisztérium Szociális, Család- és Ifjúságügyért Felelős Államtitkárságától. Így, csupa nagybetűvel, hiszen felelősnek lenni nem kisbetűs dolog. Nemzeti színű szalag köti össze egy képen a nő és a férfi kezét, méghozzá ötször áthajtva, nehogy véletlenül szabadulni tudjanak a nemzet és egymás szorításából. A kezek fölött egyetlen szó, ha valakinek a kép láttán még mindig kétségei volnának: együtt. Belül pedig kissé bővebben hömpölyög a kormányzati üzenet az ifjú párnak. Magasztos mondatok Szent Istvántól, Széchenyitől, Wass Alberttől és Máraitól, valamint biztató szavak szeretetről, családról, gyerekről és felelősségről a Felelős Államtitkárságtól. Meg egy kis önreklám: látogassanak el rendszeresen a mindenamicsalad.gov.hu címre.
Na ez az, ami megdobogtatja az ifjú szíveket. Egy vérpezsdítő kis kormányzati honlap és egy pár, állami gondossággal kiválogatott szívbemarkoló idézet nagyjainktól. Szent István és Wass Albert. Azért ehhez kormányzati pofa kell. Mármint ahhoz, hogy egyáltalán bármit üzenjenek, de ahhoz is, hogy vegyék maguknak a bátorságot, és egymás mellé állítsák ezt a két embert. Hogy jut eszébe bárkinek, akár egy Felelős Államtitkárságnak is, hogy Szent Istvánt rángassa elő házassági ügyekben? És hogy jön egy államalapító király mellé egy közepesnek mondható, ugyanakkor politikailag kifejezetten megosztó, az elmúlt évtizedben jobboldali és szélsőjobboldali politikai körökben divatossá felfújt író? Hogy merészel bármely hivatalnok és bármilyen felelős államtitkárság Wass Alberttől idézni bármit is Petőfi, Arany, Ady, József Attila, Radnóti, Babits, Kosztolányi, Weöres Sándor vagy éppen Tamási Áron országában? Hogyan lehetséges, hogy egy minisztérium Wass Albertet maga elé tolva tartson egy házaspárnak írásbeli prédikációt? Ki hatalmazta fel a kormányt arra, hogy - természetesen közpénzből - »az új család számára megértő, soha nem múló szeretetet és nagyon sok örömöt« kívánjon? Senki. Még a kétharmados parlamenti többség sem.”