Gázhelyzet: aki kapja, marja

„Ősztől a gáztranzit zavartalan lesz Nyugat felé, megkerülve a kelet- és közép-európai országokat. Az EU balti és visegrádi államai valahogy boldogulnak majd, legfeljebb magasabb árat kell fizetniük esetleges oroszellenes politikájukért. De a tőlünk keletebbre fekvőknek végképp befellegzett. A tönk szélén álló és ráadásul energiaforrásokban szegény szovjet utódállamok Moszkva kénye-kedvének lesznek kitéve. Arról pedig végérvényesen lemondhatunk, hogy Ukrajnát vagy Fehéroroszországot a Nyugat befolyási zónájába lehessen csalogatni. Kijev és Minszk orosz muzsikára való táncoltatása már megkezdődött azzal, hogy a legfontosabb gázvezetékeik és energetikai vállalataik lassan orosz ellenőrzés alá kerülnek. Idáig az oroszok csak óvatosan nyúlhattak a gázt elzáró csaphoz, amikor például az ukránok nem voltak hajlandók fizetni a drágább energiahordozóért, vagy Lukasenko fehérorosz elnök magasabb tranzitdíjat kért. Az Északi Áramlat üzembe helyezése után ezzel már nem lesz gond. A német és francia partnerek megkapják a megrendelt gázmennyiséget, függetlenül attól, mi történik a számukra jelentéktelen Keleten.(...)

Amióta a krízis sújtotta nyugati országok kincstárai üresek, energiaétvágyuk pedig egyre csillapíthatatlanabb, csak egy jelszó maradt érvényben: aki kapja, marja. Nekünk, a nyugati világ újoncainak ebből csak egy tanulság vonható le: ne ámítsuk magunkat. A vidáman sörözgető Putyin és Schröder már bejelentették, hogy rövidesen megkezdik az Északi Áramlat második vezetékének építését. Lehet-e itt még szó uniós energiaszolidaritásról?”