A luxus adója

„Véresen komolyra fordítva a szót, mert ha adóról, főleg, ha adóemelésről van szó, ebben az országban mindenki elveszíti a maradék humorérzékét is, a gazdasági miniszter legfontosabb feladata a költségvetési egyensúly fenntartása. Ám, lássuk be, ehhez jóval kevesebb eszköz áll a rendelkezésére most, mint elődeinek bármikor is az elmúlt húsz esztendőben. Privatizálható vagyon már szinte semmi sincs, ezzel szemben nyöghetjük a Gyurcsányék által rövid lejáratra felvett gigahiteleket, mégpedig kamatostól.

Ráadásul a gazdasági válság miatt kevesebb az adóbevétel, amit tovább csökkentett néhány száz milliárddal az egykulcsos adórendszer bevezetése. Ezt az egykulcsos személyi jövedelemadóra épülő adórendszert a jelenlegi kormány belevéste a kőbe. Manapság ennek felülvizsgálatát felvetni felér egy felségsértéssel. Az egész nemzeti együttműködés rendszerét tagadja meg az, aki képtelen belátni, hogy a társadalmi igazságosság magasztos eszméje hatja át azt az egyetlen kulcsot. Ez így marad. Slussz. Sőt még jobban meg lesz erősítve. A több száz milliárdos bevételkiesés miatt viszont egyre jobban fájhat Matolcsy György feje, mert már nem nagyon van honnan elvenni. Mert most már szinte sehonnan nem tud elvenni, hogy ne a mi fejünk fájjon miatta. Ezért aztán csak abban reménykedhetünk, Brüsszelben is hamar belátják, hogy egységesen kell megadóztatni a gazdagabb polgárok luxusfogyasztásait a társadalmi igazságosság jegyében. Mégpedig azért, hogy jusson forrás a leszakadó rétegek felzárkóztatására is, és azért, hogy a luxuscikkek fogyasztói az unió területén sehol ne tudják kikerülni az igazságos közteherviselést.”