Ránk dől-e a hanyatló Nyugat?

„Megértem a miniszterelnök frusztráltságát. Lassabb alkalmazkodásra, hosszabb kiigazításra, élénkülő gazdaságra számított, csakúgy mint Gyurcsány Ferenc 2007-ben. 2010 elején aztán jöttek azok a fránya görögök, és az egészből nem lett semmi. Ezt a problémát ugyan átmenetileg még meg lehetett oldani különadókkal, az IMF kiebrudalásával, a nyugdíjpénzek elvételével. Talán még a Széll Kálmán-terv is működhet, bár egy kicsit későn jelentettük be, és esetleg még leállíthatjuk a bejelentett adócsökkentéseket is - úgysem emlékszik rá már a nagyérdemű -, sőt adót is emelhetünk. El tudunk tehát evickélni 2013-ig, aztán majd csak lesz valahogy. Ez a mostani amerikai balhé az államadósság körül, meg az európai szerencsétlenkedés a déliekkel, na ez már tényleg sok. A pénzügyi válság egy újabb köre végképp nem fér bele a számításokba. (...)

Nyilvánvaló, hogy a gazdaságpolitikai konszolidációval még mindig adós a Fidesz-kormány. A tavaszi optimizmus óta már most is lassan távolodunk az ígéreteinktől, csökken a hitelességünk, lassan romlik a nemzetközi megítélésünk. Persze történhetett volna máshogy is, de hát ez a vonat már elment. Ha ezt nem sikerül rövid időn belül megfordítani, akkor egyszerre kell szembenéznünk egy nem javuló, de egyre valószínűbben romló nemzetközi gazdasági klímával, saját sodródó gazdaságpolitikánkkal és külpolitikai izolációnkkal. Ebből az első nem tőlünk függ, a másodikat fájdalmas lépésekkel, de még mindig mi alakíthatjuk, míg a harmadik az ország szempontjából teljesen szükségtelen és káros. Márpedig úgy tűnik, hogy a kormány ez utóbbival kívánja kezelni az első kettőt. »Good luck« vagy - kínaiul - »Zhu ni háoyun«.”