Tehet-e bármit Magyarország akkor, amikor majdhogynem semmi sem múlik rajta?
„Tisztában vagyunk vele, hogy a magyar devizahitelesek problémája részprobléma, ám az is igaz, hogy kihat az egészre. Ha egyre nagyobb összegeket kell költeni a törlesztőrészletekre, az azt jelenti, hogy kevesebb jut fogyasztásra. Ha csökken a fogyasztás, mérséklődik a termelés, leáll a növekedés, és máris benne vagyunk a 22-es ördögi körrel kombinált csapdájában.
De tehet-e bármit Magyarország akkor, amikor majdhogynem semmi sem múlik rajta? Politikai deklarációkban rendszeresen előjön, hogy a kormány, illetve a kormánypártok hibái gyengítik a forintot. Vállalva az ódiumot állítanunk kell: a forint nem gyengül. Fizetőeszközünk számára főképpen az euró a mérce, amely konstellációban gyakorlatilag semmi sem történik hónapok óta. Amennyiben esetleg a dollárt néznénk, pláne biztató a kép: egy év alatt közel tíz százalékot erősödtünk.
Egy szó, mint száz, nem mi zuhanunk kicsiben, hanem Európa és a világ jókora része nagyban. Ebből az egérfogóból csak nekünk, önerőből, saját hajunkba kapaszkodva nem lehet kitörnünk. Nincs mese, a Nyugat alkonya a mi alkonyunk is – nem Orbán Viktornak kell megállítania a frankot két pici kezével –, sőt van még egy rossz hírünk: nem Keleten keresztül vezet a kiút. Lassan végzünk a képes beszéddel, de: az egyetlen esély az, ha mégsem a végső pusztulás közeleg, hanem csak egy újabb hullámvölgybe tartunk egyelőre lefelé. Tudni való: a völgy legmélyebb pontja után megint kaptató következik.”