„Vegyük csak azokat a legkirívóbb nyári példákat, amelyek éppen most vannak napirenden. Hoffmann Rózsa, illetve Szócska Miklós államtitkárok sokadik nekifutásra próbálják ráncba szedni az oktatás-, illetve egészségügyet, de legújabb próbálkozásaik sem sokkal ígéretesebbek, mint az előzőek voltak. Hegedűs Zsuzsa miniszterelnöki főtanácsadó vidékmegváltó törekvései sem kecsegtetnek a remélt eredménnyel, hiába fejtegeti hosszú interjúkban a szegénységgel és a vidéki élet jobbításával kapcsolatos nemzetnevelő téziseit. Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter pedig sokadszor kénytelen beülni a szégyenpadba, mert valamiért a kül- és belpiaci valóság hétköznapjai nem képesek igazodni az ő fantasztikus elméleteihez.(...)
A fejlemények önmagukban is baljós árnyat vetnének a sikereinkre, csakhogy itt kitörési pontokról, a magyar társadalom stratégiai kérdéseiről van szó, s a világgazdasági prognózisokat olvasva bizonyosak lehetünk benne, hogy az eddigi szómágiák, rapid megoldások, a vudupolitizálás hókuszpókusz varázslatai nem segítenek. Igehirdetéssel, isteni megvilágosodással, hagymázas agymenésekkel nem megyünk semmire. Világos, egyeztetett koncepciókra, sokoldalúan megvitatott javaslatokra, körültekintő előkészítő, szakmai munkára volna szükség.