Életszerű történet

„Hiába volt a napnál világosabb, hogy a kötvénykibocsátás a fideszes vezetésű önkormányzatok összehangolt akciójaként kezdődött és az MSZP–SZDSZ-kormány a PSZÁF-on keresztül leleplezhette volna őket, ezt inkább csak a »Gyurcsány-árvák« – az őszödi beszéd miatt a polgármesteri posztjukat elvesztett szocialista politikusok – szorgalmazták. Mivel a kormány nem tett semmit, a megmaradt MSZP-s vezetésű városok is elkezdték követni a Fidesz zseniálisnak tartott húzását. Kezdetben ugyanis dőlt a pénz. Tekintsünk el az 5-6 százalékosnak mondott horribilis közvetítői jutaléktól, amelynek bizonyítékait azóta is védi a banktitok, és nézzük csupán azt, amivel Lázár János dicsekedett 2007 augusztusában: Hódmezővásárhely egy év alatt egymilliárd forintot kaszált a forint és a svájci frank árfolyamváltozásából. A hülyének is megérte, nem?

Nem lehet a történteket megérteni azoknak az éveknek a hangulata, illúziónak bizonyult reménykedése nélkül. 2004-ben léptünk be a hőn áhított Európai Unióba. Tele volt vele a média, hogy 2007 és 2013 között 22,4 milliárd euró felzárkózási támogatást kapunk. A magyar településeken 10–12 ezer milliárd forint fejlesztés valósul meg uniós támogatással! Míg 2006-ban Orbán azzal kampányolt, hogy rosszabbul élünk, mint négy éve, Gyurcsány minden faluban mutatott valamerre, hogy ott épül majd a tornaterem vagy a biodízelgyár, ami nemcsak munkahelyet teremt, hanem piacot is a gazdáknak. A szavazók azt hitték, tudja, mit beszél, pedig csak fölírta egy papírra a helyiek kívánságait, mint a gyerekekét a Mikulás.”