„Bayer Zsolt szerint Szent Istvánról van legalább némi fogalmunk, ha máshonnan nem, a rockoperából biztosan. A bajok máshol kezdődnek a veterán megmondóember szerint. »Ki és mikor gondolt bele utoljára, mit jelenthetett a puszták vad és szabad magyarjait, kiket rettegett egykoron egész Európa, letelepíteni, »röghöz kötni« s a kereszténység alá hajlítani. Ki és mikor gondolt bele utoljára, hogy mit veszítettünk el akkor, amikor megnyertük európai megmaradásunkat. A lelkünket veszítettük el. S ez nem holmi pogány virtus – az ilyen sommás megállapítások mögött ezúttal nem a rovásírás, a párthus-hercegség, az »egész világ magyar volt egykoron« atavizmusa leselkedik. Nem… Ez csupán egy megállapítás. Egy szikár, rosszkedvű tény.«
De legalább a lelkünkért - amelynek alapja a keletben gyökeredzik - cserébe megnyertük a hazát. Ezért Szent István művét semmi sem kisebbítheti. Bayer felszólít mindenkit: »aki ünnepli Szent Istvánt, nem kacérkodhat a pogánysággal. Aki a pogánysághoz s az új pogánysághoz fordul, aki sámánokban látja a jövőt, az ma ne ünnepeljen«. Aki viszont ünnepel, az biztosan tudja miről van szó, »az elhajított, megölt, akkor lecserélt lelkünket is ünnepeljük«. Azt ünnepeljük, amit az elveszett lelkünkért cserébe kaptunk és egyben ünnepeljük „Szent István ma már sehol nincs országát, amit széthordott az idő, a történelem, a gonoszság«.
Sinkovits Ferenc jegyzetében azt írja: »Augusztus 20. a magyarság talán legszebb ünnepe. Afféle magyar karácsony«. A szerző szerint vannak azonban olyanok, akik szívesen modernizálnák már és esetleg rá is szerveznének egy popfesztivált vagy másságnapot, esetleg akkor kezdődhetne egy új Való Világ széria. Sinkovits valahogy nem tud lepattanni a másság témáról továbbra sem. »Egy másságfesztivált is igazi rituálévá lehet alakítani, és azt legalább nem hinti be a több mint ez ezer esztendő szürke pora, egy másságfesztivál bizony friss, mint az eper. Akik ilyeneket ajánlgatnak a magyar társadalomnak, azok fizikai értelemben ugyan itt élnek közöttünk, de lélekben igen távol állnak tőlünk.«”