A svájci frank rabjai

„2008 októberében lejárt a lakástakarék-betéteink futamideje, és élni kívántunk az állami kamattámogatású hitel felvételének lehetőségével. A banki ügyintéző mindenáron rá akart beszélni, hogy svájcifrank-alapú hitelt vegyünk fel. Akkor, amikor a  pénzügyi válság kitört, és már elkezdett zuhanni a forint árfolyama, még mindig a bankalkalmazottak érdekeltségének központi elemét képezte a devizaalapú kölcsönök eladása. Hülyének néztek a bankfiókban, hogy mégis a támogatott forinthitelt választottam. Akkor azon gondolkodtam el, hogy milyen kormánya is van Magyarországnak, amely nem védi meg állampolgárait a beláthatatlan kockázatoktól, és nem korlátozza a bankok gátlástalan magatartását. 2011 augusztusában a svájci frank árfolyama túllépte a 270 forintot. Több százezer óvatlanabb honfitársam, akik hosszú futamidőre vettek fel 150 forintos árfolyam alatt svájcifrank-alapú hitelt, a kilátástalanság biztos tudatában élik mindennapjaikat. Aki pedig menekülni szeretne ebből a helyzetből, lakását eladva egy összegben visszafizeti a kölcsönt, félmilliós büntetést kap, mert a négy napig tartó (?) átutalás alatt az árfolyam összeomlott.

Az efféle vérlázító esetek miatt bizony lehet félnivalója a magyar politikai elitnek attól, hogy rá fog dőlni mindaz, amit a rendszerváltás leple alatt összehozott. Azt, amit olyan találóan kifejez a hipokrita parazita jelző: a közjó alázatos szolgálata helyett a közpénzekből való gátlástalan gazdagodás vált a politikai osztály legfőbb motiválójává. Ide vezet az, ha a pártok versenye nem a közjót optimalizáló programok ütköztetésén, hanem a választópolgárok korrumpálásán alapul. A korrumpálás nem csupán abból áll, hogy megalapozatlan ígérgetésekkel vásárolják meg a szavazatokat, hanem abból is, hogy a korrupció válik a gazdaság egyik legfőbb szervező erejévé. Az osztogatást és a közpénzek megszerzésére irányuló képmutató élősdi mentalitást szolgáló költségvetési kiadások miatt a hazai kkv-szektor teljesítőképességéhez túlméretezett adókat kell beszedni. Az alacsony termelékenységű vállalkozások jelentős része ezért arra kényszerül, hogy jövedelmének egy hányadát eltitkolja, alkalmazottait pedig arra kényszerítse, hogy fizetésének egy részét zsebbe kapja. De az adócsalással cinkosságot vállalnak a közpénzeket ellopó politikai osztállyal: nyugodtan csalhatod az adót, ha nem firtatod, mit csinálunk az adóforintokkal. Magyarországra nagyon is illik a német gondolkodó, Jürgen Habermas megállapítása, miszerint egy demokrácia minőségét az dönti el, hogy a választópolgárok hogyan teljesítik adófizetési kötelezettségeiket, és ennek függvényében hogyan élnek szavazati jogaikkal. Ott, ahol emberek százezrei nem képesek megélni adócsalás nélkül, hogyan is tudnák felelősségteljesen gyakorolni a választópolgári jogaikat?”