A dzsentrikorszak vége

„Fekete Gyula kimutatta, hogyan zabáljuk fel a jövőnket. Most, nagyon sokan, ezt az életformát siratják és megszorításokról beszélnek. Persze vannak is megszorítások, mert az előző életforma kimerült és nemzethalállal fenyeget. A dzsentriskedés folytathatatlan. És, persze – fáj. Sokan nem is éltek benne, de mégis siratják, mert megtanították őket sírni a dzsentrimúltért.

Nem lehet mindent a multikra és az idegen tőkére kenni. A Kossuth Lajos szabadságharcának leverése után kényszerűségből kialakult életforma nagyon hosszú életet élt, beérkezett a Kádár-rendszerbe, rombolt a rendszerváltás korában is, akadályozta a kibontakozást, és csak most kezd elmúlni ebben a nehéz, panasszal teli korszakban. Most annyit kell költenünk, amennyink van, már nem lehetünk potyabeutalások élvezői, a kormány helyesen kitűzött első célja az adósság csökkentése, ezért nincs vállalati buli, ingyen sör és államilag szavatolt dzsentri életforma.

Tulajdonképpen most szakítunk a Kádár-rendszerrel, amikor mindenért fizetni kell és mindenből annyi kell, amennyit fenn tudunk tartani. Ez voltaképpen nem megszorítás, hanem életben maradási kényszer. Igen, a globalizmus kegyetlen, a nemzetközi nagytőke végtelenül önző és kizsákmányoló, de nekünk nem azért kell levetnünk dzsentrimagunk jelmezeit, álságait, mert ezek parancsolják, hanem azért, mert az élet parancsolja. Ez vagy-vagy kérdése. Ez a rendszerváltás. De talán megmaradunk.”