Végkielégülés

""A tavaly elhunyt neves jobboldali publicista, Joseph Sobran a National Review című konzervatív lapban úgy írt az akkor húszéves Playboyról, hogy az nem pusztán a szexről szól, hanem arról, miként vélekedjünk a szexről; sikerét pedig annak köszönheti, hogy magát a sikert ünnepli a dekoratív nők, a drága autók és a divatos öltözködés bemutatásán keresztül. „Könnyű volna azon gúnyolódni, hogy a híres-neves Playboy-filozófia eladhatatlannak bizonyulna a meztelen nők nélkül, a helyzet ugyanis inkább éppen fordított” – vélekedett Sobran 1974-ben, s igaza volt. "" Kedves Marton, ugyan mi birta ra, hogy eppen a tragikus sorsu Sobran szavait idezze emlekezetunkbe? Megpedig a siker es elismertseg csucsain sutkerezo Sobranet a boldog bekeidoket jelkepezo 70-es evekbol, semmikeppen nem a kegyvesztett, az elgancsolt, a kitagadott Sobranet, akive kesobb lett? Hiszen Sobranrol -- errol a rendkivul tehetseges, eles elmeju politikai esszeistarol es ujsagirorol -- jol tudjuk, hogy a Sir Buckley Jr.-ral lefolytatott sajnalatos konfliktusa kovetkezteben az amerikai kozszellem inkvizitorai intellektualis lincselesben reszesitettek, aminek kovetkezteben evtizedekig szegenysegben elt, s vegul az elfeledettseg nyomoraban halt meg. http://www.sobran.com/ http://en.wikipedia.org/wiki/Joseph_Sobran S vegulis miert? Mi tortent az amerikai katolikus gondolkodas eme paratlan szellemevel, aki -- tudatosan vallalt sorsaval, a periferiara szoritott gondolkodo elveihez valo kerlelhetetlen husegevel es kitartasaval -- megiscsak a 20. szazad egyik emlekezetes alakja marad az amerikai intellektus tortenete szamara? http://www.sobran.com/columns/index.shtml Nos, On jol tudja, kedves Marton hogy az On altal agyon-kutatott neokonzervativok -- es kozvetlen szellemi elodei -- tartottak Sobran nezeteit, a kapcsolodo katolikus elkotelezettseg ontorvenyusegevel egyutt, olyannyira turhetetlennek, hogy a kozeletbol es az ujsagiras fosodrabol minden eszkozzel eltavolitandonak iteltek. Hogy ez sikerulhetett nekik, az kortunet. Sobran, a kereszteny szeretet neveben, megbocsatott Buckley Jr-nak. Legyen aldott a neve annak, aki beket hoz. http://reasonradionetwork.com/20101002/how-i-was-fired-by-bill-buckley-joe-sobran http://www.sobran.com/columns/2006/060530.shtml Joseph, William, a Ti beketek adjon erot a katolikus szellemiseg megujulasahoz. R.I.P. Nyugodjatok bekeben!

Doki! Eltévesztetted a portált. Ez egy politikai, mindennapi problémákkal foglalkozó site. Nem az MTA levelező tagozata. Itt a vélemény a fontos nem a forma.

Faludy György Hitler halála Eleánort a katonakórházban ismertem meg, Atlantic cityben. A legszebb ápolónő volt: jókedvű, villámgyors és szíves mindenkivel, kivált a lábadozó pilótákkal. Engem természetesen nem vett számba. Ma délután, itt New Yorkban futottunk össze, mikor az Eighth Avenue-n jártam. Rám néz, nevet, belémkarol: - „Most nincsen menekvésed. A szökevényt elfogtam. Kísérj haza és jöjj fel. A Riverside Drive-on lakom, a hídnál összkomfortban. Rossz tánczenét kattint fel rádióján. Sherryt iszunk. Átölel s már mezítelen. Vörös jávorfa levélből és tejszín ködből állt össze. Ily szépnek nem hittem. Kristálynedvet iszom szeme sarkából; végigcsókolom testét lágyékáig; felszívom az aromát a köldökéből. És mégsem jó így; valami hiányzik. Az érzés? a szerelem? elsiettük? Combját vállamra dobja. Élvezz, élvezz! biztatom magam, ahogy odatartom ajkamat a rézvörös, langyos prémhez. De alighogy számat hozzászorítom, arcomtól újra elválik a lába. Ügyetlen voltam? Nem talált eléggé lelkesnek? Unja? Máshogyan kívánja? Tánczene mellet a bemondót hallom: „…Hitlert, azaz szénné égett porát a Reichskanzlei kertjében tegnap déltájt találták meg a szovjet katonák..” Eleánor hajamban turkál. Lábát kitárja és halántékomra fonja. Fülemben déli tengerek zenélnek. Arccsontomon tejeskalács a combja. Ajkamat rápréselem szemérmére, s úgy fúrom bele boldog nyelvemet, mint udvarló nyomja az ajtórésbe a rózsaszín szerelmes levelet. (New York 1945) Vonalasan Hölgyeim és Uraim; színvonalasan!

Megtaláltam a kulcsot Békés Márton agyához: mindent, de tényleg mindent egy forradalom-narratívára kell felfűzni, sőt egész pontosan: egy félresiklott-forradalom narratívára. Legyen az szex, amerikai politikai filozófia, bármi: jön egy forradalom, aztán félre-, esetleg kisiklik.