„Reagan éveken át saját kezűleg írt szövegeit lapozgatva óhatatlanul felmerül az olvasóban a kérdés: napjaink (hazai vagy nemzetközi) politikusai közül vajon hányan lennének képesek hasonló szellemi teljesítmény felmutatására? Az írások legfontosabb tanulsága az, hogy Reagan – szemben a róla általánosan elterjedt vélekedésekkel – nagyon is, sőt: mindenekelőtt az »eszmék« politikusa volt. A politikát az eszmék harcának tekintette, és korának legfontosabb világpolitikai kérdését, a Szovjetunióval való rivalizálást is így: mint versengő politikai filozófiák összecsapását fogta fel. (A legtöbb írás természetesen ezzel foglalkozik – pl. Eugene Rostow Yale jogászprofesszor SALT- szerződésről szóló előadásait nem kevesebb, mint hat kommentárban elemzi – és ezek az írások bizonyítják, hogy a reagani politika alapjai már jóval elnökké választása – és az azt megvalósító tanácsadók, például a később ugyancsak a Reagan adminisztrációban szolgáló Rostow megismerése – előtt készen álltak.)
Az írásokon végig átsugárzik szerzőjük rendíthetetlen hite az amerikai – »nyugati« – rendszer és életmód felsőbbrendűségében. Kevés olyan politikus van a történelemben, akinek legfontosabb elképzelései ilyen meggyőzően igazolódtak volna. Ha más nem, ez Reagan legelszántabb kritikusait is gondolkodásra kell, hogy késztesse. Maga Reagan egészen biztosan nem lenne rest, és talán nem is lenne teljesen esélytelen vitába szállni velük.”