Pedofil papok és hippik

„Olvasom a katolikus egyház által megrendelt tanulmányban, hogy a papok pedofil kapcsolatai főleg a 60-as 70-es évek laza erkölcsi viszonyai közt burjánoztak.

A hippikorszak volt az egyházi pedofilia virágkora, írják, ami úgy is érthető, hogy a hippik miatt lettek gyermekek megrontóivá a papok. Áldozatok ők is, nem bűnösök.

Nem hiszek a szememnek. Ha nem az elmúlt fél évszázad legátfogóbb kutatását tartanám a kezemben, fércmunkának, pamfletnek gondolnám. Ebben a témában ilyet nem írhat le más, csak aki kárt akar okozni az egyháznak. De nem. A tanulmány szégyenletesen valós. Hosszasan győzködi olvasóit, hogy »szó sincs szexuális eltévelyedési krízisről, s a probléma tulajdonképpen idejétmúlt«, mert egybevág azzal a társadalmi devienciával, amely a hatvanas és a hetvenes éveket jellemezte, de ma már csak elvétve fordul elő gyermekrontás.

Ami ugyanolyan hazugság, képmutatás, mint az egyháznak az a szándéka, amellyel évtizedeken keresztül akadályozta a pedofil ügyek nyilvánosságra kerülését. A Szentszék és a »legkatolikusabb« állam, Írország között most kirobbant konfliktus azt bizonyítja, hogy a Vatikán módszerei mit sem változtak.”