Közmédiában dolgozni = NEM MENŐ

„Az újságíró, pláne a közmédiában dolgozó újságíró a világon mindenhol a munkaadók réme és a szakszervezeti vezetők álma. Okos, bátor, és a világ egyik legélesebb fegyvere van a kezében, így általában nagyon megjárja, aki szembe mer vele szállni. Ilyesminek Magyarországon most nyoma sem volt, szinte mindenki szó nélkül hajtotta a fejét a bárd alá. Szakmailag, emberileg ezerszer megtört és megalázott emberek, akikkel ezt is gond nélkül meg lehetett csinálni.

Mégis, mit nem lehet megcsinálni azzal az alkalmazottal, aki a politikai tisztogatás első, tavalyi körét még lenyelte, és nem mondott fel Rákay Kálmán Philip érkezésekor? Azzal, aki tehetséges és a piacon minden bizonnyal elhelyezkedni is képes újságíró, de kényelemből inkább elfogadta, hogy sztárriporterből valami halott délelőtti sávba száműzzék? Azzal, aki egy más politikai beállítottságú, de hasonlóan színvonaltalan és hazug médiához állt be dolgozni három vagy nyolc évvel ezelőtt? Azzal bizony bármit meg lehet csinálni. A kirúgásokat levezénylők pontosan tudták, bárkinek kegyelmeznek meg, az másnap zokszó nélkül be fog menni dolgozni, mintha semmi sem történt volna. (Tisztelet a kivétel Veiszer Alindának.)

Hátha több értelmes magyar ember nem követi el ezt a hibát, és nem megy el ezeknek dolgozni. Függetlenül attól, hogy az »ezeknek« éppen kit jelent. A félreértések elkerülése végett pedig azt is szögezzük le, hogy ha igaz, amit rebesgetnek, és a radikális leépítés után sok műsort külső cégeknek adnak ki, amelyek tulajdonosai nyilván hatalomközeli tolvajok lesznek, akkor az ezeknek bedolgozás hasonló elbírálás alá fog esni.”