A felhasználói tartalmak szabad áramlása az egyik legfontosabb demokratikus érdek, ami csak létezhet jelenleg - még akkor is, ha ismerjük árnyoldalait is.
„Ha valaki sérelmesnek, netán törvénysértőnek ítél meg egy kommentet - és ebből a szempontból mindegy, hogy médiatörvényt, szerzői jogi törvényt, adatvédelmi törvényt, vagy bármi egyebet sért -, akkor egy tennivaló van: értesíteni lehet a szolgáltatót, aki, mivel ilymódon megtudta, hogy valószínűleg törvénysértő az a tartalom, amit közvetít, eldöntheti, hogy vállalja-e a felelősséget, és továbbra is fenn hagyja a hozzászólást, vagy maga is kockázatot lát benne, és eltünteti.
Ez tehát egy meglehetősen egyszerű és logikus rendszer, ami választ ad szinte minden potenciális problémára, és - figyelem! - a most hatályba lépett médiatörvény sem tesz hozzá semmi újat, és nem is vesz el belőle (mert nem is tehetné, ahhoz magát az eredeti törvényt kellene módosítani).(...)
Kicsit műfajidegen módon, az írás végén kérni szeretnék az olvasóktól - kommentelőktől, szerkesztőségektől, bíráktól és az állami hierarchia különböző szintjein dolgozó szakemberektől: kommentügyben mindenki higgadtan nyilatkozzon és cselekedjen, és ha nincs teljesen képben, tájékozódjon, keressen magának segítséget a családban, a barátok közt vagy akár szakmai szervezeteknél, és járjon el azok tanácsait is figyelembe véve. A felhasználói tartalmak szabad áramlása az egyik legfontosabb demokratikus érdek, ami csak létezhet jelenleg - még akkor is, ha ismerjük árnyoldalait is. Ha azonban a hisztéria tovaterjed, és - mindegy, milyen okok alapján - még több szolgáltató fogja úgy érezni, hogy be kell csuknia ezt a lehetőséget felhasználói előtt, azzal olyan bizonyítványt állítunk ki magunkról a világ előtt, hogy utána tulajdonképpen teljesen mindegy, hogy mit csinálunk. ”
A „konvergencia-programként” elhíresült dokumentum az élet minden területére kiterjedne. A Nézőpont Intézet azt is kimutatta, hány emberre lennének hatással a Tisza megszorításai.
Hallom az este arról hazudtál, hogy a ti programotok 140 oldalas lesz és készül.
Igen, ez is kötelező olvasmány, már persze ha nem vagy agyhalott tisza-szektás, és/vagy rohadék propagandista vagy „politikus” ugyanott.
Indul a nemzeti petíciós ívek postázása, március végéig várják vissza a kitöltött íveket.
A biztonságpolitikai szakértő szívesen leülne vitázni bárkivel, de eddig még nem hívták.
Még hogy nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni... Az ember egy kis időre elfordítja vigyázó szemeit az uniós birodalmi központról, erre ott az üvegkalickákban már ismét feltalálták a spanyolcsizm… spanyolviaszt. Most épp a Demokráciapajzs fantázianevű kezdeményezéstől dobtam egy hátast. Demeter Szilárd írása.
A véleménynek ára van. Rasszizmus, megfélemlítés és gyűlölet. A következmények pedig már nem csak szavak: ellehetetlenítés, fenyegetések és állandó nyomás. Mikor vált a megfélemlítés a baloldal egyik legfőbb politikai eszközévé?
A kínai importból érkező szedánt egyes hirdetések szerint már 1,43 millió rubeltől kínálják.
Lavrov már a békekötés utáni állapotról beszélt.
