Szégyen a mi komfortkereszténységünk, melyben azért folyik a meccs, hogy ki fekszik le jobban az államnak.
„Szégyen a mi komfortkereszténységünk, melyben azért folyik a meccs, hogy ki fekszik le jobban az államnak, és nem igazán vesz tudomást Juszuf Nadarkhani-ról, sem a milliókról, akiket a Krisztusba vetett hitükért üldöznek a világon. Azt hisszük, ha olvasgatjuk a Szentírást, ha teológiai csörtéket vívunk, ha imádkozunk jobb autóért meg több elismerésért, s ha szigorúan elmagyarázzuk a fiainknak, hogy magukhoz nyúlni bűn, az bejön az Istennek.
Mi sokszor úgy érezhetjük, Jézusért és az embertársainkért élünk és dolgozunk. De Juszuf Nadarkhani és a mártírok sokkal fontosabbat kérdeznek tőlünk. Azt kérdezik: meg is halnál Jézusért? Meg is halnál a másik emberért?
Akár azért is, aki megkövez?”
„Isten sosem fárad bele a megbocsátásba” – ha csak annyit ér el a Café Francesco, hogy ez a falára írt üzenet bevésődik a szívekbe, már megérte.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
A Notre-Dame új oltára, a miseruhák és a Notre-Dame-mal párhuzamosan felújított berlini Szent Hedvig-katedrális esete az egyházi minimalizmus újabb kudarca. Szilvay Gergely írása.
Alsó-Ausztria a sarkára áll: kereszteket a falra, szentek ünnepeit az óvodákba! Francesca Rivafinoli írása.
Kulturálisan mindegy, hogy Télapó vagy Szent Miklós; az üdvösséghez viszont nem az. Ungváry Zsolt írása.
Ez egy jogi intézmény (is), amelynek célja a nemzedékek rendjének biztosítása, és amely minden kultúrában és minden időben megtalálható.
Nem ez David Lynch legjobb és legsikeresebb vállalkozása. Ettől függetlenül az 1984-es Dűne is megérdemli, hogy a születésnapján megemlékezzünk róla.
Az ítélet értelmében jogszerűen közölhető, hogy a DatAdat-csoport bérkommentelőkkel segíthette az ellenzék kampányát.
