Ítélőszék

„A magyar bíróság a múlt héten első fokon nem találta bizonyítottnak a vádat, ezért felmentette a már beszélni sem igen tudó, infúzióra kötött aggastyánt. Efraim Zuroff, a Wiesenthal Központ vezetője botrányosnak nevezte a döntést. Az ítélethirdetésen jelen lévők egy része viszont vastapssal fejezte ki elégedettségét a kérlelhetetlen nácivadászt megszégyenítő határozattal.

Holott ennyi évtized elmúltával szinte lehetetlen megállapítani, hogy pontosan mi is történt. Ezért amennyire gyalázatosnak gondolom Képírót kellő bizonyíték nélkül háborús bűnösnek nevezni, annyira körültekintően fogalmaznék az erkölcsi felmentése dolgában. Ezért az ügy jogi, illetve morális megítélése helyett igyekszem más dimenzióban szemlélni a kérdést. S miközben ezt teszem, azon kapom magam, hogy a fent említetteknél nagyon mást gondolok életről és halálról, bűnről és bűnhődésről, igazságról és bosszúról.

Ezért az sem nagyon foglalkoztat, hogy másodfokon milyen eredmény születik majd. Már csak azért sem, mert hitem szerint Képíró Sándor embertársunknak hamarosan úgyis egy, a földi igazságszolgáltatásnál magasabb bíró előtt kell számot adnia az életéről.”