„A mai napig hivatalosan helyeseljük, hogy elítélték azokat, akik a rendszerváltás előtt mai szövetségeseinknek átadták életük kockáztatásával akkori megszállóink titkait.
Éppen a Szabadság terén a minap szoborba rögzített és általánosan dicsőített Ronald Reagan volt Amerika elnöke, amikor az amerikai titkosszolgálatot tájékoztatta Belovai István arról, hogy milyen veszélynek vannak kitéve a NATO csapatai, a Németországban állomásozó amerikai csapatok, hogy az őket védő atomaknazárról a szovjetek minden lehetséges információt megszereztek, és pontosan tudják, hol és miként lehet azon áttörni. Belovai csak annak a hadbíró ezredesnek köszönhette az életét, aki a rá nehezedő politikai nyomás ellenére is »csak« életfogytiglani börtönbüntetést szabott ki rá. Belovai a Magyar Köztársaság kikiálltása után egy évvel államfői kegyelemmel szabadult, s miután egy magas rangú hírszerző tiszt figyelmeztette, hogy nincs biztonságban az élete, kitelepült Amerikába. Onnan harcolt a rehabilitációjáért, az ítélet érvénytelenítéséért sikertelenül, míg meg nem halt tavalyelőtt, tíz évvel azután, hogy Magyarország a NATO tagja lett.
A magyar sajtóban pedig Belovai rehabilitálásáért nem a demokraták, nem az atlantisták dörömböltek, hanem a nyugati demokrácia és Amerika ellen leghatásosabban uszító, az Oroszországot maga alá gyűrő KGB-smaffiát pedig a legelszántabban dicsőí tő Lovas István...”