Ami már most bizonyos

„Már csak szűk harmincezret kell aludni, és megtudunk néhány fontos részletet Szilvásy György viselt (vagy nem viselt) dolgairól. Kár, hogy a leszármazottainkat ez egyáltalán nem fogja érdekelni, kivéve néhány megszállott ókortörténészt, akik a szaklapok pixeljein indulatos, személyeskedésektől sem mentes vitákat folytathatnak majd Siluassi Gieorg valamikori titoc minister megítéléséről. (...)

Az belefér, hogy egyes kényes részleteket titkosítanak, de magáról az ügyről illene néhány szót szólniuk a hatóságoknak. Valami olyasmit, hogy miről van szó egyáltalán. Ugyanis a találgatások is nem kevés kárt okozhatnak sokat szenvedett államérdekeinknek, hiszen a média a tippek szintjén a három meggyanúsított emberre már eddig is több jelentős bűnügyet kiosztott, minden létező eseti és személyi kombinációban. Meg aztán úgy tudjuk, hogy a Magyar Államérdekek eredője, célja és összessége mi vagyunk, mi, ma élő magyar polgárok, ami történik, ránk tartozik, nem a dédunokáinkra. Nicht vor dem Kind!, tisztelt illetékesek.

Valami azonban már most bizonyos. Vagy a katonai ügyészség, vagy a katonai bíróság alkalmatlan egy ekkora horderejű ügy kezelésére. Vagy ez vagy az. Az ugyanis józan ésszel és némi logikai készséggel felfoghatatlan, ami Szilvásy Györggyel történt. Láncon viszik a bíróság elé, ahonnan rögtön elengedik, hogy menjen, amerre lát. Ekkora súlyú ügy és ilyen gyanú esetében ez így nem történhet meg.”