Strandiszony

Olvasván a cikket, előjönnek a kedves gyermekkori strandélményeim. Most is a fülemben van az a semmi máshoz nem hasonlítható strandi gyermekzsivaj. A betonfalakról, medence falakról visszaverődő zsivaj. Aztán a drága nagyi háncsból készített (akkor még műanyagot nem ismertünk) óriási szatyra, amiből kifogyhatatlanul bújtak elő a zsíroskenyerek és az ötliteres kovászos uborkás befőttesüveg aminek tartalmából jómagam és barátaim szinte percenként tankoltunk.Később a drága nagyi elmaradt (örökre). Suhanc korunkban már nézegettük a lányok domborulatait és mint tapasztalt férfiak zsűriztük őket. Az édes kis vihogások amiket a még bimbózó női nem eme gyönyörű példányai hallattak?! Megint később már a gyermekeimet vittem ki . Kezdődő sörpocakommal úgy ahogy még felvettem a versenyt kamasz fiammal a lábteniszben. Pihentetőül beiktattam a már érettebb hölgyek cici és popsi nézegetésébe egy két üveg sört is.Megint később jött el a strandolásnak szinte egyedül álló legcsodálatosabb változata: strandolni az UNOKÁKKAL! Micsoda élmény: amikor vizes kis testükkel kb. 30 km/óra sebességgel belerohannak a már óriásira nőtt pocakomba!Én már nem zsíros kenyérrel traktálom őket, hanem ötszázasokkal és már rohannak is a palacsintáshoz - Peti már a tizenötödiket gyűri befelé. A kakaós lé végigcsorog napbarnitotta hasán és a kis huncut képes így beleugrani a medencébe. Meg is kapja a magáét: "te neveletlen kölyke" sipít egy vén szipirtyó! Én pedig lassan dagadt visszeres lábakkal beállok a sorba - újabb korsóért. Hát így mulat egy már kihaló félbe lévő proli nagyapó.

Ezzel a rinyálással az a legnagyobb baj, hogy ez a "nő", halálosan ápolatlan. Általában zsíros a haja, az arcböre és izzadság szaga van!

Itt az írás, olvassátok: http://hangorienidiocc.blog.hu/2008/07/15/sajt_a_torkan

Idéznék a "hölgytől": "most például egy nagyobb versciklust írok, amiben anyám többször rossz színben tűnik fel. Persze nem teljesen ő az én anyám, de ezt nagyon nehéz lenne neki elmagyarázni. Nem azért, mert hogy hülye lenne, olvasó, értelmes ember, de mégis valahogy egy az egyben azonosít a szöveggel, ami néha kínos. Most is felhívott, hogy ne irkáljak össze-vissza mindenféle hülyeségeket, mert akkor a kollégái nyilván azt gondolják, hogy akkor az tényleg ő. Egyszer a nagyapám egy hónapig nem állt velem szóba, mert a Maffia-klubban azt írtam, hogy áll egy undorító székelykapus ház"