„Nyitva marad viszont a kérdés, hogy az ugyancsak korengedménnyel nyugdíjazott balett-táncosokkal mi történjék, szerencsére azonban korábban volt a Nemzeti Ügyek Kormányának egy másik ötlete is, ami a közmunkákkal függött össze. »Nagyszabású, minden eddiginél nagyobb és minden képzeletet felülmúlóan nagy közmunka-programokat fogunk indítani«, mondta a miniszterelnök szóvivője két héttel ezelőtt. Szívderítő gondolat, még akkor is, ha Bokros Lajos a legutóbbi nyilatkozatában akként vélekedik, hogy közmunkával nem lehet fenntartható, versenyképes termékeket előállító, a költségvetésnek adójövedelmet eredményező munkahelyeket teremteni, vagyis a közmunka viszi a pénzt, ahelyett, hogy hozná. Ez nyilván így igaz, viszont magától a miniszterelnöktől tudjuk, hogy nálunk a polgári jobboldal feladata fenntartani a szövetséget a polgári középosztály és a bizonytalanabb helyzetű társadalmi rétegek között, egyebek között oly módon (ezt már mi tesszük hozzá), hogy a bizonytalanabb helyzetű társadalmi rétegek tagjai a »minden képzeletet felülmúlóan nagy« közmunka-programoknál, például az Orbán-piramis építésénél kaphatnának képességeiknek megfelelő feladatot. A rendvédelmi szervektől korkedvezménnyel nyugdíjazott, de járni még tudó alattvalókból pedig egyenruhás munkafelügyelő leend - ezt nem mi találjuk ki, hanem a kormány ígérte -, az ő dolguk lesz a bizonytalanabb helyzetű társadalmi rétegek tagjait serény munkára ösztönözni, a részleteket lásd Madáchnál az egyiptomi színben. Azt is látnunk kell, hogy ez a project az Erzsébet téri Orbán-gödörhöz képest mindenképp óriási előrelépést jelentene, arról nem is szólva, hogy a kormányunk világképének korszerű, innovatív és jövőorientált voltát kellő szemléletességgel illusztrálná. Valószínű ugyan hogy a szerzett jogok visszamenőleges elvétele már az egyiptomi Óbirodalom idején se számított igazán komilfónak, de francba a részletekkel.”