Bölcsésznek születni kell

„A Pázmány társadalomtudományi képzései a HVG rangsorában az első helyen végeztek.

A HVG magyar felsőoktatásról szóló mellékletében az ország 167 karát rangsorolták, mi megosztott helyen végeztünk kilencedikként az összesített listán. Ebben benne van a bölcsészkari képzési területek szinergiája. Vannak alapvetően társadalomtudományi profilú intézmények, például a Corvinus vagy az ELTE társadalomtudományi karai - mégis mi értük el az első helyet a társadalomtudományi rangsorban, a bölcsészképzések területén pedig a negyedik legjobb karnak bizonyultunk. Az egyetem ugyanis nagyon helyesen nem szervezett külön kart a társadalomtudománynak, most tehát ezeket a szakokat is a BTK-n oktatjuk, sőt, pedagógiai és gazdaságtudományi képzésünk is van. Így egyfajta mikrokozmosz van kint Piliscsabán, a hallgatók pedig, úgy vélem, közvetlenül érzékelik, hogy a világ még annál is sokkal színesebb, mint amire számítottak felvételiző-érettségizőként.

Mostanában arról hallani, hogy egyre nagyobb a hiány a mérnöki képzéseken, és túlképzés van a társadalomtudományi, valamint a bölcsészképzéseken.

Aki matekból gyenge, az úgysem fog informatikai képzésre jelentkezni. Hiába hozzuk létre a legjobb intézményeket és próbáljuk a legjobb módszerekkel vonzóvá tenni a természettudományos és mérnökképzéseket a diákok számára, akit a történelem vagy a nyelvek érdekelnek, az ilyen szakra fog menni. Senkinek az érdeklődését nem lehet büntetlenül megváltoztatni. Bölcsésznek egyébként is születni kell, az ilyen beállítottságát akkor is megőrzi valaki, ha később más lesz a munkája. Akit pedig nem engednek bölcsésznek lenni, az egy életre frusztrálódhat. Emellett sajnos igaz az, hogy a természettudományos műveltség nagyon alacsony fokon áll Magyarországon. Elvárjuk a mérnököktől, hogy tudják, ki volt és mit írt Dosztojevszkij, de a bölcsészektől nem várjuk el, hogy tudjanak bármit is a Fermat-sejtésről. Ez egészségtelen, és mesterkélt szembenállást eredményez a reálos és a humán beállítottságúak között. Bölcsészképzésre, mint a jelentkezők számának növekedése bizonyítja, van igény, amit szolgáltatói oldalról – magától értetődően csakis magas színvonalon – ki kellene elégíteni. Emellett az EU célkitűzése, hogy érjük el, hogy az érettségizettek körében 40 százalék legyen a diplomások aránya. Ezt nem lehet úgy megvalósítani, hogy a meglévő igényeket mesterségesen szűkítjük, ahol meg nincs igény, oda forrásokat csoportosítunk át, hogy oda vonzzuk az embereket. Ha az a cél, hogy minél több kiművelt emberfő legyen az országban, ennek a bölcsészet alapvetően eleget tud tenni. Arról nem is szólva, hogy egyszerűen nem igaz az az állítás, miszerint bölcsész munkanélküliekkel van tele az ország. Mérnök végzettségű munkanélküliből közel ugyanannyi van konkrétan egy dél-magyarországi régióban, mint állástalan diplomás bölcsészből. A mérnökképzés erősítése pedig nem teljes mértékben piaci igény, hanem jórészt kormányzati döntés kérdése.”