A többség változást akar

„Nem kétséges: értelmezési csata fog kezdődni a pártszavazás eredményéről. A vezetés, amely szembement a pártszavazással, a kongresszus, amely le akarta magáról rázni a pártszavazás kötelezettségét, azt fogja sulykolni, hogy nem mentek el elegen, ezért nem érvényes szavazás. Értem én, futnak a pénzük után.

De azért pár megjegyzés idekívánkozik.

Van egy párt, amelynek jó, ha harmada, negyede mozdítható. Ez a tagság azt tapasztalja, hogy teljes elnöksége, vezetőinek túlnyomó többsége ellenségesen tekint a tagság megkérdezésére. Úton-útfélen elmondja, hogy rosszak a kérdések, hogy nem időszerű a szavazás. A tagság érti, hogy távol akarják tartani a véleménynyilvánítástól. Aztán azzal találja magát szembe, hogy kongresszusi küldötteinek kétharmada ki akar hátrálni a párszavazás mögül. Nincs ugyan bátorságuk határozatban megsemmisíteni a választmány döntését, inkább ránk tukmálják a döntés felelősségét. Vannak körzetek, ahol nem értesítették a párttagokat, nem engedték, hogy idős, beteg tagokhoz mozgóurna menjen.

Szóval hatalmas szembeszéllel kellett megküzdeni. És ebben a szembeszélben nyolcezer (esetleg több, majd meglátjuk) tag mégis elment szavazni. Ez sokkal nagyobb létszám, mint a hadra fogható tagság fele. Mit üzentek ezek a tagok?

Azt, hogy nem értenek egyet a vezetéssel. Azt, hogy nem támogatják a kongresszus ravaszkodását. Azt, hogy változást akarnak. Ezt üzenik, hogy erős, demokratikus, erkölcsös pártot akarnak.

Ebben a tagságban van erő. És ezt az erőt a változás igénye mögé állították. Mi értjük az üzenetet. Ezt fogjuk képviselni.”