„Mélyen tisztelt bíróság, tekintetes törvényszék, én mint jogkövető állampolgár elhiszem, hogy Hunvald és Gál már semmiképpen sem bírta volna ki őrizetben a következő pár hetet, amíg a büntetőper folytatódik. Nem is beszélve a rá következő egy hónapról, amelyen belül véget ér. Elhiszem, hiszen semmi okom sincs kételkedni a bíróság körültekintésében és bölcsességében. Mint ahogy nem volt akkor sem, amikor a szerencsétlen szülésznőt hetekig tartották rács mögött, s miután házi őrizetbe helyezték, még a parlamenti meghallgatás ülésére sem engedték el. Világos: a szigor az legyen szigor. S a törvény helyes alkalmazása is legyen valami… (...)
Mélyen tisztelt bíróság, tekintetes törvényszék, én mint az elmúlt évtizedeket Magyarországon leélt állampolgár egy dologban azonban már nem tudok hinni. Abban, hogy a fenti történetek a véletlen művei, abban, hogy a bíróság mindig független, hogy igazságot vagy legalábbis törvényt oszt. Abban, hogy nincs szükség a bírósági reformra. Ebben, mélyen tisztel bíróság, én már nem hiszek, hiszen a hónapról hónapra egyre mélyebben tisztelt bírói kar döntései erre adnak okot következtetni.
És, sajnos, ebben már nem vagyok egyedül.”