No pasarán, no lárifári!

„A Demokrata Párt azonban történetesen nagyon jó ötlet, már akkor, ha nem a »no pasarán«-t vagy »a kormány a nagytőke oldalán áll«, a »kisember megint rosszul járt« típusú B-kategóriás bölcsességeket akarja megosztani a nagyérdeművel (a komcsi gyilkosra emlékező 2007-es Che Feszt-en való szereplés pedig remélhetőleg csak egy felejtős gikszer volt). A Fidesz ámokfutását valahogyan, de abszolúte alkotmányosan meg kell fékezni, úgyhogy teljesen nyilvánvaló, hogy Gyurcsánynak és egy balliberális pártnak is helye van a politikai piacon. Ez azért is lenne előremutató, mert lényegesen tisztább helyzetet teremtene egy előbb-utóbb létrehozandó valódi, klasszikus vagy konzervatív liberális pártnak - a két szavazótábort véletlenül se keverjük össze. Ne nőjön össze, ami nem tartozik össze.

Pedig mintha éppen ez volna a cél, a Fidesz által kipróbált és be nem vált »egy a tábor, egy a zászló«. Mintha a Fideszt elutasítók lassan növekvő tábora egy nagy blokk lenne, amely most még kivár, de aztán a demokratákra szavaz. Pedig nem. »Az MSZP nem moccan, semmi vonzása nincs, így hiába pártolnak el százezrek a Fidesztől, a leszakadók nem állnak át balra« - panaszolta nemrég Gyurcsány, és mindebből azt szűrte le, hogy »össze kell fogni a szocialisták egymillió szavazóját, és több százezer embernek lehetőséget kell adni, hogy egy megújult, talán új nevet is kapó formációhoz csatlakozzon«. Az nyilván fel sem merül, hogy ez a több százezer »leszakadó« nem baloldali, nem akar szocialista kormányt. Vagy ha mégis, akkor sem őt.”